FIGYELEM!!!
Ez a történet nem mese, erőszak és kannibalizmus szerepel benne, de nem tartalmaz grafikus részleteket. Olvasása gyengébb idegzetüeknek nem ajánlott.
Kérlek, ne olvasd fel ezt a gyerekeidnek!!!
Hófehérke története után egy másik ismert Grimm mese, a Jancsi és Juliska (eredetileg: Hansel és Gretel) hátterét boncolgatjuk, ami jóval szomorúbb és sötétebb, mint gondolnánk.
A szori ebben az esetben is majdnem mindenkinek ismerős, így csak röviden vázolnám. A gyerekeket gonosz mostohájuk magukra hagyja az erdőben. Némi bolyongás után egy gyanús öregasszony a kunyhójába csábítja őket, majd ebédet főzne Jancsiból. A talpraesett csemeték kicselezik a boszorkányt, sőt meg is ölik, majd a banya értékesebb ingóságait magukhoz véve hazamennek.
A mese vége a szokásos "boldogan étek, míg meg nem haltak."
Pedig nem.
A történetnek sokkal valószínübb befejezése valahogy így festett: "Boldogan éltek volna, ha meg nem halnak.."
Néprajzkutató fívérek
A Grimm testvérek bizonyára szórakoztatónak találták volna a mai, gyermekbarát Hansel és Gretel történetet. Bár még ez a változat is elég sötét, hiszen a történetben szerepel a gyerekek elhagyása, a kannibalizmus kísérlete, rabszolgaság és a gyilkosság is. Sajnos a sztori eredete ugyanilyen (ha nem jobban) borzasztó.
Jacob és Wilhelm Grimm nem mesemondók, hanem tudósok és történészek voltak. Régiójuk szóbeli történetét és folklórját szerették volna megörökíteni, mert attól tartottak, hogy kultúrájukat a napóleoni háborúk idején Franciaország uralja majd. Több mint 200 történetet gyűjtöttek össze és amikor az első könyv megjelent, nem volt benne illusztráció. A szöveg sűrű volt, mint egy szövegkönyv és tele volt tudományos lábjegyzetekkel és hivatkozásokkal.
Az első kiadás tehát nem gyerekeknek szóló könyv volt. Egy könyv volt, amit azért írtak, hogy megmentsék a régió szóbeli történelmét és népmeséit arra az esetre, ha Franciaország átvenné a hatalmat.
Az általunk ismert Hansel és Gretel történetének közvetlen forrása Henriette Dorothea Wild, a Grimm testvérek szomszédja, aki sok mesét mesélt el és gyakran idősebb családtagok is segítettek a részletekben. Ezek a történetek be is kerültek a könyv első kiadásába, később Henriette feleségül is ment Wilhelmhez.
Ahogy teltek az évek és a történeteket sok különböző író írta újra, beleértve a Disney-verziókat is, elveszett a nyom, hogy melyek voltak népmesék és melyek valódi embereken és igaz történeteken alapuló szóbeli történelem.
A mese mögötti rémség
Hansel és Gretel története az 1314-1322-es nagy éhínség idejére nyúlik vissza, amikor a vulkáni tevékenység Délkelet-Ázsiában és Új-Zélandon egy elhúzódó éghajlatváltozás időszakát indította meg, ezáltal terméskieséshez és hatalmas éhínséghez vezetett szinte az egész világon. Európában a helyzet különösen súlyos volt, mivel az élelmiszerellátás már így is szűkös volt. Egyes becslések szerint a nagy éhínség 400 000 négyzetmérföldnyi Európát, 30 millió embert érintett és bizonyos területeken a lakosság 25 százalékát is megölhette. Ebben a rettenetes helyzetben az idős emberek önként döntöttek úgy, hogy éhen halnak, hogy a fiatalok élhessenek. Mások csecsemőgyilkosságot követtek el, vagy elhagyták gyermekeiket.
A kannibalizmusra is van bizonyíték. William Rosen "A armadik lovas" című könyvében egy észt krónikára hivatkozik, amely szerint 1315-ben „az anyák megették gyermekeiket”.
Egy ír krónikás is azt írta, hogy az éhínség olyan súlyos volt, hogy az embereket „annyira elpusztította az éhség, hogy kivonták a halottak holttestét a temetőkből, és kivájták a húst a koponyákból, és megették, a nők pedig az éhségtől megették gyermekeiket ”. A kutatók úgy vélik, hogy ezen borzalmas évek tragédiái szülték Hansel és Gretel történetét.
A valóság morzsái
Feltünt valakinek, hogy a mesében csak a gyerekeknek van neve, a favágónak pedig nincs?
A vidék legelterjedtebb nevei abban a korszakban a Hansel és a Gretel voltak. Egy névtelen favágó és két gyerek a leggyakoribb nevekel. Gyerekek, akiket bevezettek az erdőbe és elhagytak.
Tehát Jancsi és Juliska történene a nem két konkrét gyerek története volt, hanem sok gyereké.
A Hanselt és Gretelt megelőző mesék mind közvetlenül az elhagyás és a túlélés témáival foglalkoztak. Szinte mindegyik történet az erdőt a veszély, a varázslat és a halál helyszíneként is felhasználta.
Az egyik ilyen példa Giambattista Basile olasz mesegyűjtőtől származik, aki számos történetet közölt 17. századi Pentamerone című művében. Nennillo és Nennella című változatában egy kegyetlen mostohaanya arra kényszeríti férjét, hogy két gyermekét az erdőben hagyja. Az apa úgy próbálja meghiúsítani a cselekményt, zabszemeket szór el útközben, de ezeket megeszi egy szamár.
E korai mesék közül a legzordabb azonban a román történet, "A kisfiú és a gonosz mostoha" címmel. Ebben a mesében két gyereket elhagynak, ők azonban hamunyomot követve hazatalálnak. Ám amikor hazatérnek, a mostohaanyja megöli a kisfiút és arra kényszeríti a nővért, hogy készítse elő a holttestét a családi étkezéshez. A rémült lány engedelmeskedik, de a fiú szívét egy fába rejti. Az apa tudtán kívül megeszi a fiát, míg a nővére nem hajlandó részt venni az étkezésben. Evés után a lány elveszi a testvér csontjait és ezeket is beleteszi a fába. Másnap előbukkan egy kakukkmadár, aki ezt énekli: „Kakukk! A nővérem főzött meg, apám pedig megevett, de most kakukk vagyok, és biztonságban vagyok a mostohaanyámtól.”
A mostohaanya egy sótömböt dob fel a madárra, de az csak visszaesik a fejére és azonnal megöli.
Amikor a Grimm testvérek 1812-ben megírták az eredeti történetet, még nem a mostoha szerepelt benne, hanem a gyerekek saját anyja.
Ahogy rájöttek, hogy gyerekek(nek) is olvassák a történeteiket, megváltoztatták őket, a hátborzongató részleteket eltávolították és megjelent egy gonosz mostoha. Wilhelm apa lett, Henriette-tel négy közös gyermekük született, így a történetek is "gyerekbarátabbak" lettek. De csak egy kicsit, mert a Jancsi és Juliska egy igazi horror sztori még ilyen "light" verzióban is..
A boszorkány az erdőben megsebzi a szívedet…
El sem tudjuk képzelni, hogy milyen kínokat élhettek át az éhínség áldozatai és túlélői.
Egy pillanatra képzeld el, hogy az erdőben bolyongva keresel valami ennivalót. Valamit. Bármit. Mert napok, hetek és hónapok óta nem volt ennivaló és nemsokára éhen halsz.
Inkább nézted, ahogy a szüleid meghalnak, mintsem hogy megegyék a kevés ételt. Ha eltemetted őket, tudod, mi történt majd velük. Próbálsz nem gondolni rá. Imádkozol, hogy nem így történik, de tudod, hogy megtörténik.
És tudod, ha nem találsz élelmet, a napjaid meg vannak számlálva.
Ott, az erdőben találsz élelmet. Apró testek, olyan családok által elhagyva, akik inkább elhagyják a gyerekeiket, mintsem elfogyasszák őket a túlélésért. Mint a favágó és a felesége is az erdőben hagyta a gyermekeit..
Boszorkányok. Így hívták azokat, akik mégis megtették.
Gonosz boszorkányok az erdőben, aki gyerekeket ragadnak fel, hogy megegyék őket. Nehéz elképzelni azt a bűntudatot és szégyent, amit ezek az emberek érezhettek évtizedekkel később, amikor szörnyű történeteket suttogtak arról, hogyan élték túl az éhínséget. Hogyan mondja el gyermekeinek vagy unokáinak, hogy életben vannak, mert őseik kannibalizmushoz folyamodtak?
A történeteket újra és újra elsuttogták nemzedékről nemzedékre és 500 évvel később egy nő mesélte el a történetet, két férfi pedig lejegyezte.
A Grimm-mesék világszerte népszerűek, nagyon sok kiadásban, rengeteg nyelve lefordították őket, a történeteket rengetegszer dolgozták és dolgozzák fel máig a filmművészetben, színházban, zenében egyaránt.
A modern változatok már korhatár nélküliek, de ha belegondolunk és más történeteknek is a mélyére ásunk, akkor kiderül, hogy a legtöbb mese magja egy igazi horror sztori...
Témához kapcsolódó poszt:
HÓFEHÉRKE ÉS A HÉT TÖRPE VALÓDI TÖRTÉNETE
Források:
Hansel and Gretel Was A True Story And A Horrible Tragedy
The History Behind The Fairy Tale Of Hansel & Gretel
The Grim History Behind the Story of Hansel & Gretel
The Dark History Behind Hansel and Gretel
The True Story of Hansel and Gretel
Egy másik utalás az 536-os éghajlati kataklizmára a 6. századi írótól, mitilénei Zakariástól származik, akinel krónikája a „Sötét Napra” utaló részt tartalmaz i.sz. 535 és 536 között:
Utolsó kommentek