Kína Shaanxi tartományának egy elszigetelt, lapos síkságán, Xi'an ősi fővárosa közelében, több tucat látványos piramisdomb található, amelyek Kínán kívül kevéssé ismertek. Ezeknek a lenyűgöző sírokhoz kapcsolódoan midig előkerül egy hatalmas, 300 méter magas fehér, ékköves sapkás piramis legendája. Míg egyes kutatók úgy vélik, hogy a Xi'an Fehér Piramis légi megfigyelései megfelelnek a Maoling piramisnak, azaz Han Wu császár sírjának, mások azt állítják, hogy a legendás piramist (ami megdöbbentő méreteivel jócskán felülmúlja a gízai nagy piramist) még nem találták meg.

Xi'an fehér piramisának első észlelése – Fred Meyer Schroder, 1912

A hatalmas fehér piramis megfigyelései Kínában több mint egy évszázadra nyúlnak vissza Fred Meyer Schroder amerikai utazási iroda és kereskedő naplójába, aki 1912-ben egy buddhista szerzetes vezetővel sétált a távolban Shaanxi tartományban. Schroder arról számolt be, hogy látott egy óriási piramist a körülötte lévő kisebb piramisokkal együtt. "Még ijesztőbb volt, mintha a vadonban találtuk volna" - írta. "De ezek [piramisok] bizonyos mértékig ki voltak téve a világ szemének, de még mindig teljesen ismeretlenek a nyugati világban."
Schroder becslése szerint a fő piramis legalább 300 méter magas, oldala pedig 500 méter. Az ilyen méretek tízszer nagyobb térfogatot adnának a szerkezetnek, mint az egyiptomi Nagy Piramisé, amely 140 méter magas. Schroder mongol kalauza, Bogdo közölte vele, hogy a piramisok legalább 3000 évesek, és a róluk szóló információkat az ősi kolostori dokumentumok rögzítik, és jól ismertek a helyi legendákban.

Xi'an fehér piramisának második megfigyelése – James Gaussman, 1945

A Xi'ani Fehér Piramis második és leghíresebb megfigyelése az Egyesült Államok Hadseregének James Gaussman nevű pilótájától származott, aki 1945 tavaszán Kínából az indiai Assamba repült, amikor állítólag egy hatalmas fehér piramist látott Xi'an-tól délnyugatra. Később ezt írta:
"Egy hegy körül repültem, majd egy völgybe értünk. Közvetlenül alattunk volt egy óriási fehér piramis. Úgy nézett ki, mintha egy tüdérmeséből került volna elő. A piramis csillogó fehér színű volt. Lehetett fém, vagy valamilyen más kő. Minden oldalról fehér volt. A legérdekesebb a záróköve volt: egy nagy darab értékes drágakőszerű anyag. Mélyen megérintett a dolog kolosszális mérete."

Xi'an fehér piramisának harmadik megfigyelése – Maurice Sheahan ezredes, 1947

Mindössze két évvel azután, hogy Gaussman egy fehér, drágaköves piramist észlelt, Maurice Sheahan ezredes, a Trans World Airlines távol-keleti igazgatója egy völgy felett repült Kínában, a Qin Ling-hegység közelében, körülbelül 64 kilométerre délnyugatra Xi'an Shaanxi tartományban, amikor meglátott egy óriási piramist az alatta elterülő tájon.
Sheahan találkozásáról a The New York Times március 28-i száma számolt be, „Egy amerikaipilóta hatalmas kínai piramisról számol be elszigetelt hegyekben, Siantól [Xi'an] délnyugatra. A cikkben Sheehan azt mondta, hogy a piramis körülbelül 1000 láb magas és 1500 láb széles volt, és úgy tűnt, hogy "az egyiptomiak eltörpülnek mellette". Két nappal a jelentés után a The New York Times közzétett egy fotót a feltételezett piramisról, amelyet később Gaussmannak tulajdonítottak. Eközben a kínai régészek tagadták, hogy létezne ilyen piramis.

A fénykép némileg kiábrándító volt – nem volt tiszta fehér, nem volt ékszersapkás és nem látszott 1000 láb magasnak sem, ami azt a kérdést veti fel, hogy a fotót valóban Gaussmann készítette, vagy csak az újság által hozzáadott töltelék volt. A fényképet később a jól ismert Maoling temetkezési halomként azonosították, Wu Han császár (i.e. 156–87) sírjaként, amely Xingpingben, Shaanxi tartományban, Kínában található, körülbelül 40 km-re északnyugatra a Xi'an városától.

A Maoling mauzóleum

A Maoling a nyugati Han-dinasztia legnagyobb piramisa (vagy inkább trapéz alakú sírdombja), amelyet birodalmi mauzóleumként építettek több mint 2000 évvel ezelőtt, de még mindig lényegesen kisebb, mint a Xi'an Fehér piramisának bejelentett mérete. A döngölt földből és agyagból épült domborulat körülbelül 220 x 220 méter téglalap alakú alappal és 50 méter magas.

A sír építése Wu császár uralkodásának második évében (i. e. 139) kezdődött és körülbelül 53 évvel később, halálakor fejeződött be. A sírt értékes sírtárgyakkal töltötték meg, amelyek közül sok ma egy közeli múzeumban látható. Maoling körül több kisebb sírhalom is található, amelyekbe Wu császár kedvenc ágyasát, Li úrhölgyet, továbbá a katonai stratégát, Hao Qubing-et és a császari udvar többi tagját temették.

Valóban létezik Xian fehér piramisa?

Több elentmondás is van a fehér piramis esetében. Egyrészt a leírások nem egyeznek, ezenkívül Maoling Hsziantól északnyugatra fekszik, míg Gaussman és Sheahan délnyugatra helyezte el a piramist. Másrészt Sheahan úgy írta le a Fehér Piramist, mint „tökéletes piramis alakú”, ami ellentétben áll a Maoling mauzóleum lapos formájával.
Lehetséges, hogy a New York Times egyszerűen Maoling fotóját használta stockfotóként egy kínai piramis ábrázolására, nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy egy igazi fehér piramis még mindig felfedezésre vár? Vagy Schroder, Gaussman és Sheahan tévedett leírásaikban és méretbecsléseikben és valóban Maolingot észlelték?

Egyesek úgy vélik, hogy a Fehér piramis a Qin Ling-hegységben található, azonban nehezen észrevehető a magasba tornyosuló hegyek és mély szurdokok között. Számos kutató és felfedező kutatta-kereste a Xi'an Fehér Piramist, de a mai napig egyikük sem járt sikerrel.

A poszt April Holloway Ancient Origins oldalon publikált cikke alapján készült.

A felső kép csak illusztráció.

Bár a szárazföldön élő fajok nagy részét ismerjük, mégis van számos olyan terület a Földön, amelynek élőlényiről keveset tudunk. Vannak még helyek, ahova az emberi "civilizáció" nem tette be a lábát, gondoljunk csak Szibéria hatalmas területére, vagy a kietlen, száraz sivatagokra. Az emberek által gyéren lakott területeken lehetnek még bőven felfedezésre váró lények.  Hogy mennyire rejtélyesek, vagy különösek, esetleg veszélyesek, azt egyenlőre csak a helyi hitvilág, legendák és elbeszélések alapján tudjuk besorolni.

A Góbi-sivatag titka

A mongol halálféreg talán a kevésbbé ismertebb rejtélyes lények közé tartozik Nyugaton. A legendák szerint a Góbi-sivatag forró homokdűnéi alatt él egy olyan lény, amitől annyira félnek a mongol emberek, hogy még a nevét is félnek kimondani. Lehet, hogy sokaknak a Tremors szörnyei, vagy a Düne óriás homokférgei jutnak eszébe, azonban ezeknél jóval kisebb, viszont nem kevésbbé halálos állatról számolnak be a legendák.

A mongolok „Allghoi khorkhoi”-nak (Олгой хорхой) nevezik, ami „bélférget” jelent, mert ez a kövér, vörös, halálos kígyószerű szörny úgy néz ki, mint egy tehén belsősége. Ez a féregóriás akár 120cm hosszúságúra is megnőhet és azonnal képes megölni az embereket. Hogy miként és hogyan csinálja, arról nem egységesek az elbeszélések. A sivatagi nomádok úgy vélik, hogy az óriásféreg savas anyaggal fedi be áldozatát, amely mindent korrodált sárga színűvé varázsol. A legenda szerint, amikor lény támadni kezd, fél testét kiemeli a homokból és elkezdi felfújni, amíg fel nem "robban", beterítve  mérgével szerencsétlen áldozatát. A méreg annyira erős, hogy a zsákmány azonnal meghal, mások szerint hatalmas elektromos töltést bocsát ki. Bárhogyan is öl, nagyon gyorsan és távolról is meg tudja tenni.​

A halálféreg kutatása

Számos ország kutatói, kalandorai, utazói és zoológusai utaztak már el a déli Góbi-sivatagba, hogy tanulmányozzák a halálférget, de senki sem látta őket. A halálos féreg történetét generációk óta mesélik Mongóliában.

A lény először Roy Chapman Andrews 1926-ban megjelent On the Trail of Ancient Man című könyve nyomán került a nyugati figyelem középpontjába. Az amerikai paleontológus mongol tisztviselők összejövetelén hallott másodkézből származó történeteket és így írt a szörnyről: „A jelenlévők közül senki sem látta a lényt, de mindannyian szilárdan hittek a létezésében, és aprólékosan leírták a külsejét."

Ivan Mackerle cseh zoológus a halálférgek kutatásának egyik vezető kutatója. Egy diáktól hallott egy halálos féregről és 1990-ben Dél-Mongóliába utazott, hogy többet tanuljon. A helyiek féltek beszélni a halálos féregről és az, hogy a kormány is betiltotta a féreg kutatását (vagy bármilyen említését), még nehezebbé tette számukra a Góbi sivatagban rejtőző titkok megfejtését. A tilalmat azonban feloldották, így folytathatta útját. „Titok Mongóliában” című könyvében  a halálos férget „kolbász alakú, fél méter hosszú, tehén vastagbeléhez hasonló" lényként írta le. "Pikkelyes bőre és rövid farka van, amely úgy néz ki, mintha levágták volna. Nehéz megmondani, melyik a farok és melyik a fej". Ezt ő maga soha nem erősítette meg, de valóságosnak írta le a lényt.

Dr. Karl Shuker brit zoológus, „Az ember elől rejtett vadállatok” című könyv szerzője a legendás halálos férget a „világ egyik leghíresebb állataként” írta le, ami a déli Góbi homokja alatt rejtőzik. Élete nagy részét a dűnékben tölti, de a homokon fekvés mindenkit megijeszt.” Noha gyíkokként mozognak a föld alatt, gyakran júniusban és júliusban jelennek meg. Egyes tudósok megfigyelték, hogy ennek az lehet az oka, hogy a felület nedves és nedves. Shuker soha nem látott vagy igazolt halálférget, de feltételezte, hogy ez egy gyík lehet, amely forró éghajlaton él.

Andrei Simukov, egy szovjet tudós, aki az 1930-as években Mongóliában dolgozott, érdekes tényt hagyott hátra útinaplójában. Azt mondta: „A férgek gyakori állatok a Saxaulban és a Suuj Gobiban. Az emberek sokat beszélnek róla, és nagyon félnek. Ez az állat általában akkor jön a felszínre, amikor esik az eső, vagy ha a talaj nedves. Evéskor egész testét a préda köré csavarja, fulladás után pedig egészben lenyeli a zsákmányt. Azt mondják, hogy ez az állat csak a mongol Góbi-sivatagban található. Úgy gondolják, hogy ha találkozik ezzel a féreggel a sivatagban, nem éli túl. A féreg körkörösen, akkora területen, mint a saját mérete, szétterítette mérgét és hamarosan a körülötte lévő állatok és emberek egy pillanatra elvesztik az eszméletüket és meghalnak. A féreg szaporodási ideje alatt kerül a felszínre, és nagyon veszélyes, ha ez idő alatt bárkitalálkozik vele. Normális esetben világos színű,de ha dühös, kipirosodik és milliónyi méregcseppet bocsát ki a szájból. A méreg olyan, mint a ciánsav."

Ivan Efremov szovjet tudós is írt egy cikket a halálféregről, valamint az expedícióján részt vevő két kutatótárs haláláról:
„… Furcsa, olyan, mint egy kolbász” – suttogta a fülembe a sofőr. Nem volt se lába, se szája, se szeme, egy méter hosszú volt, és úgy nézett ki, mint egy kolbász. A feje és a farka megkülönböztethetetlen volt. Két kövér kígyószerű lény volt, akik összegömbölyödtek a homokban. Amikor Grisánk kiugrott a fülkéből, kezelőnk azt kiáltotta: „Ne lőj, kapd el élve” és utána futott. Abban a pillanatban a mellettem álló mongol öregember megfogta a kezem, ijedt tekintettel nézett rám és könyörgött: "Hagyd, halál lesz, hívd vissza őket." Ezért kiáltottam Grishának és Misának: „Gyertek vissza!”, de ők továbbra is az állathoz futottak, nem hallva kiáltásomat. Hirtelen két féreg gyűrűt formált, amely azonnal sötétkék lett. Misa zuhant először némán a homokra és teljesen mozdulatlanná vált. Egy idő után Grisa ugyanoda esett. Fogtam a pisztolyomat és utánuk futottam, de a két féreg már elment. Sajnos munkatársaink már meghaltak a méreganyagok miatt."

Eddig még senkinek nem sikerült képet vagy videót készíteni az Allghoi khorkhoi-ról, semmilyen maradványt, vagy tetemet sem sikerült találni, így a mongól haláféreg egyenlőre a legendák szörnye marad (egyébként sem szívesen találkoznánk vele). Azonban a Góbi-sivatag kb. 1,2 millió négyzetkilóméter területű és nagyrészt felfedezetlen terület, így a rettegett féreg akár még valóban létezhet is a sivatag homokja alatt rejtőzve.

Korábbi poszt hasonló témakörben:

Izland hivatalos víziszörnye