Mi lenne, ha a tankönyvekben Amerika felfedezésénél nem Kolumbusz neve szerepelne 1492-es dátummal, hanem egy kínai név, Zheng He, mondjuk 1421-el? Vagy inkább a viking felfedező Leif Eriksson nevéhez kapcsolnánk jó 500 évvel Kolumbusz előtt?
És ha azt mondanánk, hogy még korábban történt? Évezredekkel korábban? Elég megdöbbentően hangzik, ugye? Próbálja elengedni mindenki az eddig berögzült történelmet és dátumokat és gondoljon arra, hogy "Mi van, ha mégis.."

KÉRÉS: légy kellően nyitott, tegyél félre mindent (de tényleg!), amit eddig a felfedezésekről tanultál. Köszönöm!

  Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy a jelenlegi civilizáció (özönvíz) előtt is létezett már egy technikailag magasfokú civilzáció, amely képes volt beutazni a bolygót. Hogy kissé még fokozzam a sokkot, csak megjegyzem, hogy az „ortodox” brahmanok kalendáriuma az időszámítást a jelenlegi kalpa kezdetétől számítja, tehát 2022-ben 1 955 881 122.-ik évet írjuk. Nem fogjuk kielemezni a majd 2 milliárd év eseményeit, amelyek nagyrészt istenek és démonok, félisteni és féldémoni lények életéről, meg a Földért folytatott harcukról szól.
  Hogy áttekinthetőbb legyen az idővonal a fejünkben, kezdjük a történetet egy kis felvezetővel és az utóbbi kb. 15 ezer év történéseivel. Igyekszem minél kevesebb fura hangzású hindu nevet és megnevezést használni, de a történet szempontjából néha elkerülhetetlen megemlíteni őket.

A Puránák

  A Puránák a hindu vallás szent hagyományának, a szmriti részei. Szent iratok, amelyek transzcendentális végkövetkeztetéseket hirdető történetek, általában Isten különböző inkarnációinak, valamint híveinek jogait és helyes cselekedeteit írják le. Némely esetekben a puránák közé sorolják a két fő hindu eposzt, a Mahábháratát és a Rámájanát is, különösen az előbbi egyik fejezeteként született Bhagavad-gítát, a hindu vallás alapvető szent könyvét. 18 fő Purána van (Mahápurána), amelyeket i.sz. 400 és 1000 között rendszereztek, de eredetük ősi időkre vezethező vissza. Első említésük már az Atharvavédában előfordul.
  Az Atharvavéda a hinduizmus szent iratai közé tartozik, a védák része. Feltételezett lejegyzési ideje i.e. I. évezred, védikus szanszkrit nyelven íródott, de a tartalma ennél évezredekkel korábbi.

  A puránák 7 különböző lokát (loka: világot, dimenziót, síkot, lakhelyet és/vagy helyet, vagy létezési síkot jelent) határoztak meg,ezek a területek a Bhagavata Puránában és a Padma Puránában Atala, Vitala, Sutala, Talatala, Mahatala, Rasatala és Patala Loka néven szerepelnek.
  Vishnu Puránája elbeszél egy történetet, amelyben Visnu 5. avatárja (inkarnációja) Vamana, földet kért Daitya Mahabali királytól, és hogyan hagyta el Mahabali Indiát, hogy Dél-Amerikában telepedjen le.

Vamana a Föld három negyedét kéri Mahabalitól

  Amikor Mahabali guruja, Sukracharya felügyelete alatt a Yagnát adta elő, Visnu Vamanaként (Visnu 5. inkarnációja) jött és „három pada Bhoomi” adományát kérte Balitól.
  Ezt általában úgy értelmezik, mint 3 láb földet, bár valljuk be, ennek így nem sok értelme van. A Védákat ismerők szerint valójában ez a Föld 3 negyede (a pada itt a védikus asztrológiában a nakshatra padához hasonlít, ahol minden nakshatra 4 padára, azaz negyedre van osztva).

  Abban az időben Mahabali Ázsia, Európa és Afrika felett uralkodott. Így ezt a három emberlakta földet Vamanának adományozta és úgy döntött, hogy elmegy.
  Mahabali tehát egy hajón kelet felé utazott embereivel ugyanazon az úton, amelyet Sugreeva leírt Ramayanában és Dél-Amerikában telepedett le.
Ezen az úton fedezte fel Sutalát (Délkelet-Ázsia és Ausztrália szigetei), Talatalát (Antarktisz) és Patalát (Dél-Amerika). Emberei még Mahatalában (Észak-Amerika, Kőzép-Amerika) is telepeket hoztak létre.

  További információk vannak még írásos formában a puránákban, most csak felsorolok még néhányat. És bár a a szövegek általában részletesek, azonban többen többféle következtetést vonnak le belőlük, sőt némely feltételezés a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik, mégis ettől függetlenül, akár igazak is lehetnek. Vagy legalábbis gondolatébresztőek.

  -Az ezeken a helyeken (Amerika) lakókat „Talatalak” néven ismerték. Az évezredek során a név akár „Toltec”-re rövidülhetett, változhatott. A toltékok még mindig léteznek Közép-Amerikában.

  -Maya (a Maya Naptár alapítója) mérnök volt, aki három várost épített Balinak, ezért Balit „tribhuvanak”-nak (3 város ura) nevezték. Ezt a szót egyes értelmezések szerint megváltozott formában később a mexikói Tiahuanaco-val azonosítják.

  -A perui Nazca vonalak is állítólag Bali által készített repülőgépek leszállási jelzései.
 -Patalát később „Sarpa”-nak nevezett emberek lakták, akik Waman parancsára mentek oda, hogy figyeljék Bali tevékenységét. Összesen hét új kolónia volt, ezért „Navatala”-nak nevezték őket. A Nava jelentése új, a Tala pedig gyarmat. Ez a „Navatala” szó, megváltozott formában „Nahuatl” szóként még mindig létezik Dél-Amerikában. A Mexikóban és környékén élő embereket „Nava” néven ismerik, nyelvüket pedig „Nahuakitlnak” hívják.

  A Mahábháratában is megemlítik a Sarpa nemzetséget. A Sarpa (kígyó) fajt lemészárolták Indiában Janamejaya idején, aki Kr.e. 3100 után uralkodott:
  "Most, amikor meghallotta apja Takshaka általi halálát, Parikshit fia, Janamejaya megfogadta, hogy egy héten belül megöli Takshakát. Elindítja a Sarpasatrát, egy jagnát, amely az egész univerzum minden egyes kígyóját arra kényszerítette, hogy a havan kundba zuhanjon. Indra azonban megpróbálja megmenteni Takshakát attól, hogy áldozatot hozzon. Később ezt a jagnát/áldozatot Astika Muni (aki Mansa Devi fia) megakadályozta."
  Sokan úgyvélik, hogy miután Astika a jagna-t megakadályozta, azt követően sokan visszatértek Dél-Amerikába. A megmentettek úgy érezték, hogy Astika adta nekik az újjászületést, ezért azt hitték magukról, hogy Astika látnok fiai és úgy hívták őket, hogy Astek. Ezek a leszármazottak még mindig ott laknak és aztékoknak hívják magukat.

  - A Patala Loka a leírások szerint pontosan a föld alatt (India alatt) található, és 70 000 yojanával mélyebbre kell menni a földben, hogy elérjük. Mivel Kőzép-Amerika pontosan India alatt található, ekkora lyukat (alagutat) kell ásni a függőleges utazáshoz. A Rámájánában Hanuman Patalába (Brazília) utazott, hogy megmentse Ramát és Laksmanát Mahiranavaból.

  Vajon tényleg létezett egy kontineneseket összekötő alagút, vagy alagutak, amit az előző civilizáció épített és használt? Mennyi lehet a valóság az ősi, több ezer éves történetekben? Talén érdemes lenne tovább nyomozni a témában, kutatni és felfedezni az ősi iratokban a korábbi civilizáció(k) tudását.

Forrás: 

Wikipedia

Hasonló témájú posztok:

Leif, az első "amerikai" viking

A kínai, aki Kolumbusz előtt fedezte fel Amerikát

  Közel 500 évvel Kolumbusz Kristóf születése előtt egy csapat európai tengerész elhagyta szülőföldjét, hogy egy új világot keressen. Erőteljes viking hajójuk átszelte az Atlanti-óceán vizét, miközben a szelek fellebbentették a hajó hatalmas, egyetlen vitorláját. Az ismeretlen vizeken való átkelést követően a fahajó fedélzetén tartózkodó norvég hajósok új földet kémleltek, horgonyt vetettek és kimentek a partra.

Leifur Eriksson, a viking felfedező

  A felfedezőút gyakorlatilag egy családi vállalkozás volt, az expedíció vezetője pedig Leifur (röviden Leif) Eriksson, Vörös Erik fia. Vörös Erik volt, aki megalapította Grönland első európai települését, miután i.sz. 985 körül kiűzték Izlandról, mert megölte egy szomszédját. Magát Vörös Erik apját is emberölés miatt száműzték Norvégiából. Leif vezetéknevének változatai között szerepel Erickson, Ericson, Erikson, Ericsson és Eiriksson.

  Leif Eriksson, akiről úgy tartják, hogy Izlandon született i.sz. 970 körül, fiatal éveit az elhagyatott Grönlandon töltötte, majd 1000 körül Leif keletre hajózott ősi hazájába, Norvégiába. Ott I.Olaf Tryggvason király keresztény hitre térítette és azzal bízta meg, hogy a grönlandi pogány telepesek között is terjessze az új vallást. A hittérítés elég sikeresnek bizonyúlt, Eriksson megtérítette még édesanyját is, aki felépíttette Grönland első keresztény templomát.
  Az izlandi sagákban beszámolnak Eriksson hőstetteiről az újvilágban i.sz. 1000 körül. Ezek a skandináv történetek szájról szájra terjedtek, mielőtt a 12. és 13. században feljegyezték volna. Van két saga eltérő beszámolót ad arról, hogyan érkezett Eriksson Észak-Amerikába.

A nagy tengeri felfedező expedíció

  A „Vörös Erikről szóló saga” szerint Eriksson véletlenül kelt át az Atlanti-óceánon, miután keresztény hitre térése után Norvégiából hazafelé hajózott. Mivel a vikingek kíváló hajósok voltak és a kor legjobb hajóival hajóztak ,ezt a változatot akár azonnal el is vethetjük.
  A „grönland saga" azonban elmondja, hogy Eriksson észak-amerikai útja nem volt véletlen. A viking felfedező nyugati útján egy furcsa földről hallott Bjarni Herjolfsson izlandi kereskedőtől, aki több mint egy évtizeddel korábban túlhajózott Grönlandon és állítása szerint elhajózott egy új föld partjainál, azonban nem szállt partra. Eriksson megvásárolta a kereskedő hajóját, felállított egy 35 fős legénységet és elindult a Herjolfsson által elbeszélt útvonalon. 

​

  Az Atlanti-óceán átkelése után a vikingek egy sziklás, kopár földre bukkantak a mai Kanada területén. Eriksson a Helluland nevet adta a földnek, óskandináv jelentése nagyjából "Lapos kövek földje". A kutatók úgy vélik, hogy ez a hely valószínűleg a Baffin-sziget lehetett.

  A skandinávok ezt követően délre utaztak egy faanyagban gazdag helyre, amelyet Marklandnek (Erdőföldnek) neveztek, valószínűleg a mai Labrador területén, mielőtt végül felállítottak egy alaptábort, valószínüleg Új-Fundland szigetének északi csücskén. A vikingek egy egész telet töltöttek ott és megtapasztalták a hazájukhoz képest enyhébb időjárást. Felfedezték a környező vidéket, ami bővelkedett buja rétekben, a lazactól hemzsegő folyókban és a borra alkalmas vadszőlőben, így aztán Eriksson Vinlandnak (Borországnak) nevezte el a régiót. 

  Tavasszal Leif Eriksson és legénysége hazahajózott a szélfútta Grönlandra, ahol égetően szükség volt fára és rengeteg szőlőre. Eriksson, aki apja halála után Vörös Erik utódja lett a grönlandi település főnökeként, soha nem tért vissza Észak-Amerikába, de más vikingek még a következő évtizedben is többször elhajóztak nyugat felé Vinlandba. Észak-Amerika bőségesebb erőforrásai ellenére a viking telepesek az elhagyatott Grönlandon maradtak. Ez valószínüleg az észak-amerikai bennszülött lakossággal történt erőszakos találkozásoknak köszönhető – beleértve Eriksson testvérének, Thorwaldnak a meggyilkolását is.

Régészeti bizonyítékok

  A régészek olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek alátámasztják az amerikai skandináv expedíciók történetét. 1960-ban Helge Ingstad norvég felfedező átkutatta Labrador és Új-Fundland partjait egy lehetséges településre utaló jelek után, és Új-Fundland legészakibb csücskén, L’Anse aux Meadows-ban találta meg. Egy nemzetközi régészcsapat, amelyben Ingstad felesége, Anne is részt vett, viking eredetű leleteket tárt fel az i.sz.1000 körüli időkből, valamint egy skandináv falú maradványait, amely terület jelenleg az UNESCO Világörökség része.

Lassan ideje lenne újragondolni a tankönyveket és az újabb bizonyítékok alapján tanítani a világ történelmét, hogy szélesítsük gyermekeink és a saját látókörünket, mert igazából csak ez vezeti el az embereket az újabb felfedezésekhez.

Források: History, Wikipedia

Témához kapcsolódó poszt: A kínai, aki Kolumbusz előtt fedezte fel Amerikát

Bár már tudjuk, hogy Kolumbusz csak újra felfedezte az európaiak számára az amerikai kontinenst, mégis kevés információnk van azokról a felfedezőkről, akik előtte léptek Észak- és/vagy Dél-Amerika földjére. Következzék egy Európában kevésbbé ismert kínai felfedező, aki gykorlatilag behajózta az egész bolygót.

Előzményként annyit mindenképp meg kell említeni, hogy az 1400-as években Kína óriásit nyitott a világ felé, virágzott a kerekedelem a szárazföldi és tengeri szomszédokkal, a diplomáciai és katonai sikereknek köszönhetően hatalmas befolyásra tett szert a térségben.

Zheng He története

Zheng He 1371-ben született, szegény semur nemzetiségű családban, a jünnani Kunjangban. Apja, Ma Ha-cse és nagyapja eleget tettek a hadzshoz kötődő kötelességüknek, elzarándokoltak Mekkába, a Szent Városba. Utazásaik nagy hatással voltak a fiatal Ma életére, amit aztán tovább is adott fiának. Zheng He megtanult arabul, sok ismeretet szerzett kora földrajzi helyzetéről és a nyugati világról. Tízéves korában került az udvarba, mint ígéretes eunuch. Két évvel később az ifjú Jen hercegének, azaz a későbbi Jung-lö császárnak szolgálatába került. A hercegi ágyasok lakosztályába osztották be munkára. Részt vett Jen herceg számos sikeres hadjáratában, kulcsszerepet játszott a nankingi udvar elfoglalásában. A későbbi Jung-lö császár, Zheng He segítségével szerzi meg unokaöccsétől a trónt. Ezután Zheng He a Császári Háztartás legfelsőbb vezetését kapta meg.

1403-ban Csu Ti elrendelte az állami flotta felállítását, amely később a Kincses Flotta néven híresült el. Ezzel kezdődik Zheng He, a felfedező, diplomata és a kor legnagyobb hajósának diadalmenete. Csu Ti tehát parancsot adott ki az elmenekült császár, Csien-ven felkutatására. A kutatással Zheng He-t bízta meg.

Erről olvashatunk az 1767-ben összeállított Li-taj Tung-csien-csi-lan című munkában:

„A Jung-lö uralkodási ciklus harmadik évében, a császári palota eunuchja, Zheng He parancsot kapott egy dél-tengeri küldetésre. A császár, mivel élt a gyanúval, hogy az előző császár a tengerekre menekült, megbízást adott Zheng He-nek, Vang Csing-vunak és másoknak, hogy kövessék nyomait. Rengeteg arannyal és más kincsekkel megrakodva, és több mint harminchétezer hivatalnok és férfiú hajót épített és útra kelt parancsnokságuk alatt. Szucsou prefektúrából indulva Fucsienen át Indokína felé mentek, ahol is behajózták a nyugati tengereket… Az összes ország alázatos volt a császári paranccsal szemben, küldötteiket elküldték a hajóval, adóajándékaikkal együtt.… Cseng Ho nem kevesebb, mint hét diplomáciai küldetéssel volt megbízva. Háromszor vetette börtönbe az idegen vezetőket…. Ugyanebben az időben, különféle népek, a kínaikon lévő kereskedelmi haszon reményében, kiszélesítették örökké tartó kereskedelmi célú kapcsolataikat, és megszakítás nélkül jöttek-mentek…”

Csu Ti nem véletlenül Zheng He-t bízta meg a külföldi országokba küldött hajóhad vezetésével, hiszen a rendkívül impresszív, több mint két méter magas, határozott fellépésű, hosszú fülcimpájú, tigrishez hasonló járású, tiszta és vibráló hangú Zheng He már bizonyította hűségét iránta és egyéb adottságai is megfelelőek voltak a feladatra. Maga Zheng He is megemlékezik küldetéseiről a 20. század 30-as éveiben felfedezett fucsieni kőoszlopon. Az emlékoszlopon olvasható felirat többek között leírja, hogy Zheng He hogyan választotta ki a szerencsés napot az indulásra, ezenkívül több mint harminc kínai nyelvű országnevet tartalmaz Kelet-Ázsiától Afrikáig.

Összesen hét expedíció indult Jung-lö (1403-1424), majd Hszüan-tö (1425-1435) uralkodása alatt. Hat expedícióban bizonyosan maga Zheng He is részt vett.

Zheng He világtérképe

A vitákat kiváltó térkép 2001-ben került napvilágra, amikor egy sanghaji ügyvéd, Liu Gang azt állította, hogy egy helyi kereskedőtől vásárolta meg körülbelül 500 dollárért. Úgy véli, hogy Zheng mindkét félteke vizein hajózott, Amerikában, a Földközi-tengeren és Ausztráliában is megfordult. 2003-ban Gavin Menzies ezt a térképet bizonyítékul szolgálja „1421: az év, amikor Kína felfedezte a világot” című könyvéhez.

A térképen a világ két féltekéje látható, a kerek Föld lapos papíron való ábrázolásának konvenciója. A kontinensek is jól felismerhetőek: Észak- és Dél-Amerika körvonalai világosak, csakúgy, mint a messzi szárazföldről folyó folyók. Az Északi-sarkvidék, a Himalája, amelynek lábánál Zheng He született, a világ legmagasabb hegylánca. Egyes szempontok jellegzetesen kínaiak: a kék, legyezőszerű hullámok a kínai térképészeti hagyományok részét képezik, csakúgy, mint a szöveges helyleírásokat tartalmazó annotációk.

Bár régészeti leletek nem támasztják alá, hogy Zheng He bármelyik hajója elérte volna az amerikai partokat, a térkép részletessége mégis arra enged következtetni, hogy bizony Kolumbuszt nem csak a vikingek (kb.500 évvel), hanem a kínaiak (kb.70 évvel) is megelőzték.

Zheng He célja nem elsősorban a felfedezés volt, hanem a kínai császár hatalmának megismertetése, fennhatóságának elismertetése a térségben, az ajándékok cseréje és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése mellett.  Zheng He az utolsó, 1433-as úton halt meg, vele pedig a Kincses Flotta napjai is leáldoztak. Zheng He életének végével Kína nyílt tengeri felfedezései is véget értek. Ekkor az új császár már kevésbé tartotta fontosnak a drága expedíciók finanszírozását. A következő néhány száz évben Kína nagyrészt önmagába fordult és elzárkózott a külvilágtól.

Zheng He hazájában ma is rendkívül népszerű. Számos szobor, park, múzeum őrzi emlékét a nagy hajósnak, felfedezőnek és kiváló diplomatának.

Való igaz, hogy hivatalos bizonyíték nincs rá, mégis lehetséges, hogy a kor legjobb hajóival rendelkező Zheng He vezette kínai flotta körbehajózta a Földet, megelőzve a híres európai felfedezőket és hajósokat.

Forrás:

Wikipedia, Booksfact

Következő poszt: Leif, az első "amerikai" viking