Egy azonosítatlan szöveg magyarországi felfedezése több mint 200 éves kísérletezéshez vezetett, hogy annak tartalmát megfejtsék. Sok tudós tanulmányozta a Rohonc-kódexként ismert szöveget, hogy megértsék a jelentését és meghatározzák, ki írta és mikor készült.
A titokzatos könyv eredete ismeretlen, múltjának egy nyoma lehet a Batthyány család rohonci (ma Rechnitz, Ausztria) könyvtárának 1743-as katalógusában egy szűkszavú bejegyzés: „Magyar imádságok, volumen I. in 12.”. A méret és a vélhető tartalom egyezik a kódexével, de mivel az ilyen méretű és tartalmú könyv nem volt ritka abban a korban, ezért ez a bejegyzés korántsem biztos, hogy a rohonci kódexről készült. (Egyébként később gróf Batthyány Gusztáv teljes személyes könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta.)
Amikor a kódex megjelent, kezdetben úgy tűnt, hogy a középkori időkből való. A látszólag ómagyar írásra emlékeztető szöveg azonban teljesen megfejthetetlen volt. A titokzatos szöveg sokakat gondolkodásra késztetett, hogy vajon mit jelentenek az írások, ki írta, és milyen célt szolgált.
A Kódexről részletesen
A Rohonci Kódex összesen 448 oldalnyi megfejthetetlen szöveget tartalmaz, ami hasonló az ómagyar írásmódhoz, hiszen mindkettő jobbról balra tájolással íródott és az egyenes és a lekerekített karakterek hasonló kombinációit tartalmazzák. A tudósok szerint az írás a hinditől az ómagyarig bármi lehet, bár hiányoznak az egyes írott nyelvek jellemzői. A kódex jeleinek száma kb. tízszerese bármely ismert ábécének (Némäti Kálmán 792-t számolt össze), de legtöbbje igen ritka, vagyis a jelek feltehetőleg nem ábécét alkotnak, hanem szillabáriumot vagy logogrammákat (mint pl. a kínai írásjegyek). A jobb margó szabályossága azt sugallja, hogy a jeleket jobbról balra írták.
A Kódexben található papír egyedülálló tulajdonsága, hogy vízjeles. Minden oldal tartalmazza a vízjelet, amely horgonynak tűnik, amely egy körön belül van, ami egy hatsugaras csillagon belül van. Maga a vízjel a jelek szerint i.sz. 1529-1540-re datálható, bár a tényleges kódex sokkal korábban készült. Ez az eltérés megnehezíti a szöveg megírásának pontos időpontjának meghatározását, bár lehetséges, hogy a könyvet a kezdeti létrehozása után írták át.
A kódex nem csupán írott szöveget, hanem 87 illusztrációt is tartalmaz, melyek vallásos, katonai és egyéb jeleneteket ábrázolnak. A durván rajzolt képek olyan környezetet mutatnak, ahol keresztény, muzulmán és pogány vallások együtt vannak jelen, mivel az épületeken vegyesen látható kereszt, félhold és szvasztika. Egyesek ezt úgy értelmezték, hogy azt mutatják, hogy amelyik kultúra volt felelős a szöveg létrehozásáért, az volt az, amelyen belül a három vallás együtt létezett.
Kísérletek a megfejtésre
Noha a kódexet már magyar, dák, korai román vagy kun, sőt hindi nyelvűnek is tartották, egyik hipotézist sem támasztja alá tudományos bizonyítás.
A kódex lefordítására tett kísérletek számos elmélethez vezettek. Ezekben az elméletekben sok eltérés van, mivel a tudósok még a szöveg orientációjában sem tudtak megegyezni. A kódex magyar nyelvének egyes támogatói azt feltételezik, hogy az írás ősi magyar jelrendszer, mások hasonlóságot keresnek a jelek és a székely–magyar rovásírás betűi között. Egyes román vélemények szerint az írás azokra a jelekre hasonlít, melyek a Dobrudzsa vidékén található szkíta szerzetesek barlangjaiban láthatóak. Ismét mások a Veszprémvölgyi Apácakolostor görög alapítólevelének betűihez hasonlították. De olyan vélemény is van, hogy az írás egyfajta Bráhmi írás.
Marius-Adrian Oancea kutató azt feltételezte, hogy a szöveg az ómagyar ábécé (székely rovásírás vagy székely-magyar rovás), és a tartalom az Újszövetségből származó témák körül forog. Ezt hívják ómagyar ábécé hipotézisnek.
Mahesh Kumar Singh úgy véli, hogy a szöveg valójában az indiai brahmi írásmód változata, és balról jobbra, fentről lefelé kell olvasni. Ez a brahmi-hindi hipotézis néven ismert. Singh azt állította, hogy az első 24 oldalt átírta hindi nyelvre, majd ezt a 24 oldalt lefordította hindiről magyarra. E fordítás szerint a Kódex apokrif evangéliumként kezdődik, majd egy meditatív prológussal kezdődik, majd Jézus csecsemőkorában való történeteibe vezet. Singh fordításának egy része a következőket tartalmazza:
"he bhagwan log bahoot garib yahan bimar aur bhookhe hai / inko itni sakti aur himmat do taki ye apne karmo ko pura kar sake"
Magyarra fordítva:
"Istenem! Itt az emberek nagyon szegények, betegek és éheznek, ezért adjunk nekik elegendő energiát és hatalmat, hogy kielégíthessék szükségleteiket."
Singh fordítását azonban többen kritizálták, és a legtöbben átverésnek tartják a fordítását.
Viorica Enăchiuc, román régésznő is próbálkozott a fordítással és a kódex teljes fordítását publikálta is. Véleménye szerint a szöveget jobbról balra, alulról felfelé kell olvasni, és a daciai vulgáris latin dialektusban írták. Ezt nevezik dáko-román hipotézisnek. Ez a fordítás arra a következtetésre jut, hogy a szöveg a 11. vagy 12. században keletkezett, és a magyarok és besenyők ellen harcoló blaki népé. Néhány fordítása a következőket tartalmazza:
"Deteti lis vivit neglivlu iti iti itia niteren titius suonares imi urast ucen"
Magyarul:
"Nagy számban, a kiélezett harcban, félelem nélkül menj, menj hősként. Nagy zajjal törni előre, elsöpörni és legyőzni a magyart!"
Enăchiuc fordítását a következetesség hiánya miatt kétségesnek tartják, nyelvészként és történészként pedig munkásságát elítélik, mert nem „tudományos”.
Magyar kódfejtők eredményei
Nyíri Attila nevéhez fűződik a sumer-magyar megfejtés elmélete, melyet a kódex két oldalának tanulmányozása révén dolgozott ki. Nyíri egyszerűen fejjel lefelé fordította az oldalakat, azonosított egy sumer ligatúrát, majd a többi jelet hasonlósági alapon latin betűknek feleltette meg. Ugyanazt a jelet olykor több betűhöz, illetve ugyanazt a betűt olykor több jelhez is hozzárendelte. Végül az így kapott betűcsoportokban szereplő betűk sorrendjét még át kellett alakítania, hogy értelmes szavakat kapjon. Az így kapott szöveg eleje (amennyiben értelmesnek tartjuk) vallásos, talán liturgiai jellegű: „Eljött az Istened. Száll az Úr. Ó. Vannak a szent angyalok. Azok. Ó.”
Nyíri megoldását azonnal kritika alá vette Gyürk Ottó, rámutatva, hogy ilyen engedményekkel akármit ki lehet olvasni a kódból.
Gyürk Ottó nevéhez fűződik a jelek első szigorúan módszeres és sikeres vizsgálata. Ismétlődő jelsorozatok révén megerősítette, hogy a szöveg jobbról balra, fentről lefelé halad, és az oldalak is jobbról balra követik egymást. Gyürk számjegyeket is azonosított a szövegben. Későbbi megjegyzései azt sugallják, hogy volt számos publikálatlan megfigyelése is, melyeket nagy mennyiségű statisztikai mérésre alapozott.
A 90-es években a jelek számítógépes kutatását is elvégezték. Locsmándi Miklós megerősítette Gyürk észrevételeit, melyeket továbbiakkal gazdagított. Locsmándi tanulmányozta a jelek ékezeteit (melyek többnyire pontok), de nem talált bennük rendszert. Nem tudta bizonyítani, hogy a kódex nem hamisítvány, azonban, látva a szöveg belső rendszerességét tagadta, hogy az véletlenszerű jelek halmaza lenne és feltételezte, hogy az írás nyelve nem magyar.
Láng Benedek egy hosszú tanulmányban foglalta össze a kutatás addigi történetét (beleértve saját próbálkozását is), és meghatározta a jövőbeli kutatás lehetséges irányait. Érvekkel támasztotta alá véleményét, miszerint (szemben a magyar tudományos közvéleménnyel) a kódex nem hamisítvány, hanem tudatosan kódolt vagy titkosírt szöveg. Láng szerint az írás vagy kód, vagy gyorsírás, vagy mesterséges nyelv.
2010-ben Tokai Gábor publikált három rövid cikkből álló sorozatot a kódexről az Élet és Tudomány hasábjain. Tokai az illusztrációk művészettörténeti analógiái alapján próbálta datálni a kódexet, ő végezte az első ilyen jellegű mélyreható vizsgálatot a kódexen. Bár Tokai sem tudta cáfolni, hogy a kódex hamisítvány, Locsmándihoz hasonlóan amellett foglalt állást, hogy a kód belső szabályosságai értelmes szöveget sugallnak. Néhány hónappal később állítása szerint, azonosította a négy evangélista kódját olyan bibliai hivatkozásokban, melyek egy evangélista-névből és valamilyen számból (talán valamilyen bibliai fejezetszámból) tevődnek össze. Gyürk és Locsmándi eredményeire támaszkodva azt is megmutatta, hogy a kódexben szereplő négyjegyű számok közül több is évszám, melyek az éveket feltehetőleg a teremtéstől („Anno mundi”) számítják.
A kód feltörése
Tokaival egyidőben, de tőle függetlenül Király Levente Zoltán jelentős előrehaladást ért el a kódrendszer szerkezeti elemeinek leírásában.
Létrehozott egy módszert, amivel a szöveget jó bizonyossággal mondatokra lehet tagolni. Azonosított egy hétoldalas szakaszt, melyet számozott fejezetcímek tagolnak, ráadásul a teljes szakaszt annak tartalomjegyzéke vezeti be. Tokaihoz hasonlóan ő is azonosította a négy evangélista kódját, ráadásul meggyőzően bizonyította, hogy a kódex fejezetekre tagolódik, melyeket rendszerint egy, bibliai hivatkozást is tartalmazó kötött kifejezés vezet be. Király foglalkozott a kódex átfogó szerkezetével is, és megmutatta, hogy a fejezetstruktúra a kódex első negyedében nem jelenik meg – részben azért, mert itt található Krisztus passiójának hosszú, folyamatos elbeszélése.
Ezeknek az eredményeknek a papírra vetése után Tokai Gábor és Király Levente Zoltán között együttműködés született, és úgy tűnik, a kódex kódját sikerült feltörniük. A két szerző közös publikációja még készül, bár az írott és elektronikus médiában már beszámoltak egyes eredményeikről. Tokai és Király szerint az írás olyan kódrendszer, amely nem tükrözi a szavak belső szerkezetét, a nyelve pedig valószínűleg mesterséges, amint azzal mint lehetőséggel már Láng Benedek is számolt. Állításuk szerint a kódex hivatkozik az i. sz. 1593-as évre, feltehetőleg a megírására utalva. A két szerző szerint a kódex jellege szerint korára jellemző katolikus olvasókönyv vagy breviárium, mely túlnyomórészt újszövetségi (s ezek közül is leginkább evangéliumi) szövegek parafrázisát tartalmazza, de vannak benne Biblián kívüli szövegek is, mint pl. Sét visszatérése a Paradicsom kapujához, illetve Mária-imádságok.
Tehát úgy tünik, hogy a több, mint 200 éve újra megtalált Rohonci-kódex titka megfejtésre került. Aki kedvet érezne a rejtélyek megoldásához és kódfejtéshez, azok még foglalkozhatnak a Voynich-kézirattal, a Zodiákus-gyilkos leveleivel, vagy a Kryptos-szal. Aki pedig megfejti a Beale-papírokat, körülbelül egy tonna arany és 1900 kilogramm ezüst pontos helyét tudhatja meg belőlük.
De még számos, akár több évszázados, kód vár feltörésre szerte a világon, újabban pedig mesterséges intelligenciákat is bevetnek a kódok feltörésére, így lehetséges, hogy némely rejtélyes írás megfejtésre kerülhet a közeljövőben.
Forrás:
A Rohonci-kódexet megemlítik az RTL Klub Fókusz 2015. február 21.-i kriptográfiával foglalkozó részében, 6 perc 30 másodpercnél kezdődik a Rohonci-kódex témája:
https://rtl.hu/fokusz/2015/02/21/a-vilag-legnagyobb-titkainak-nyomaba-eredtunk
Utolsó kommentek