Közel 500 évvel Kolumbusz Kristóf születése előtt egy csapat európai tengerész elhagyta szülőföldjét, hogy egy új világot keressen. Erőteljes viking hajójuk átszelte az Atlanti-óceán vizét, miközben a szelek fellebbentették a hajó hatalmas, egyetlen vitorláját. Az ismeretlen vizeken való átkelést követően a fahajó fedélzetén tartózkodó norvég hajósok új földet kémleltek, horgonyt vetettek és kimentek a partra.
Leifur Eriksson, a viking felfedező
A felfedezőút gyakorlatilag egy családi vállalkozás volt, az expedíció vezetője pedig Leifur (röviden Leif) Eriksson, Vörös Erik fia. Vörös Erik volt, aki megalapította Grönland első európai települését, miután i.sz. 985 körül kiűzték Izlandról, mert megölte egy szomszédját. Magát Vörös Erik apját is emberölés miatt száműzték Norvégiából. Leif vezetéknevének változatai között szerepel Erickson, Ericson, Erikson, Ericsson és Eiriksson.
Leif Eriksson, akiről úgy tartják, hogy Izlandon született i.sz. 970 körül, fiatal éveit az elhagyatott Grönlandon töltötte, majd 1000 körül Leif keletre hajózott ősi hazájába, Norvégiába. Ott I.Olaf Tryggvason király keresztény hitre térítette és azzal bízta meg, hogy a grönlandi pogány telepesek között is terjessze az új vallást. A hittérítés elég sikeresnek bizonyúlt, Eriksson megtérítette még édesanyját is, aki felépíttette Grönland első keresztény templomát.
Az izlandi sagákban beszámolnak Eriksson hőstetteiről az újvilágban i.sz. 1000 körül. Ezek a skandináv történetek szájról szájra terjedtek, mielőtt a 12. és 13. században feljegyezték volna. Van két saga eltérő beszámolót ad arról, hogyan érkezett Eriksson Észak-Amerikába.
A nagy tengeri felfedező expedíció
A „Vörös Erikről szóló saga” szerint Eriksson véletlenül kelt át az Atlanti-óceánon, miután keresztény hitre térése után Norvégiából hazafelé hajózott. Mivel a vikingek kíváló hajósok voltak és a kor legjobb hajóival hajóztak ,ezt a változatot akár azonnal el is vethetjük.
A „grönland saga" azonban elmondja, hogy Eriksson észak-amerikai útja nem volt véletlen. A viking felfedező nyugati útján egy furcsa földről hallott Bjarni Herjolfsson izlandi kereskedőtől, aki több mint egy évtizeddel korábban túlhajózott Grönlandon és állítása szerint elhajózott egy új föld partjainál, azonban nem szállt partra. Eriksson megvásárolta a kereskedő hajóját, felállított egy 35 fős legénységet és elindult a Herjolfsson által elbeszélt útvonalon.
Az Atlanti-óceán átkelése után a vikingek egy sziklás, kopár földre bukkantak a mai Kanada területén. Eriksson a Helluland nevet adta a földnek, óskandináv jelentése nagyjából "Lapos kövek földje". A kutatók úgy vélik, hogy ez a hely valószínűleg a Baffin-sziget lehetett.
A skandinávok ezt követően délre utaztak egy faanyagban gazdag helyre, amelyet Marklandnek (Erdőföldnek) neveztek, valószínűleg a mai Labrador területén, mielőtt végül felállítottak egy alaptábort, valószínüleg Új-Fundland szigetének északi csücskén. A vikingek egy egész telet töltöttek ott és megtapasztalták a hazájukhoz képest enyhébb időjárást. Felfedezték a környező vidéket, ami bővelkedett buja rétekben, a lazactól hemzsegő folyókban és a borra alkalmas vadszőlőben, így aztán Eriksson Vinlandnak (Borországnak) nevezte el a régiót.
Tavasszal Leif Eriksson és legénysége hazahajózott a szélfútta Grönlandra, ahol égetően szükség volt fára és rengeteg szőlőre. Eriksson, aki apja halála után Vörös Erik utódja lett a grönlandi település főnökeként, soha nem tért vissza Észak-Amerikába, de más vikingek még a következő évtizedben is többször elhajóztak nyugat felé Vinlandba. Észak-Amerika bőségesebb erőforrásai ellenére a viking telepesek az elhagyatott Grönlandon maradtak. Ez valószínüleg az észak-amerikai bennszülött lakossággal történt erőszakos találkozásoknak köszönhető – beleértve Eriksson testvérének, Thorwaldnak a meggyilkolását is.
Régészeti bizonyítékok
A régészek olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek alátámasztják az amerikai skandináv expedíciók történetét. 1960-ban Helge Ingstad norvég felfedező átkutatta Labrador és Új-Fundland partjait egy lehetséges településre utaló jelek után, és Új-Fundland legészakibb csücskén, L’Anse aux Meadows-ban találta meg. Egy nemzetközi régészcsapat, amelyben Ingstad felesége, Anne is részt vett, viking eredetű leleteket tárt fel az i.sz.1000 körüli időkből, valamint egy skandináv falú maradványait, amely terület jelenleg az UNESCO Világörökség része.
Lassan ideje lenne újragondolni a tankönyveket és az újabb bizonyítékok alapján tanítani a világ történelmét, hogy szélesítsük gyermekeink és a saját látókörünket, mert igazából csak ez vezeti el az embereket az újabb felfedezésekhez.
Témához kapcsolódó poszt: A kínai, aki Kolumbusz előtt fedezte fel Amerikát
Utolsó kommentek