"Ám hirtelen a hegy falának
színén, hipp-hopp, csodás kapu támad,
mintha barlang nyílna, két szárnya kitárva:
s bemegy a furulyás, s a gyerekhad utána.
És amikor már mind odabenn volt,
a hegy fala ismét összecsukódott."
A hamelni patkányfogó meséjét már 700 éve mesélik sokféle változatban, azonban a háttérben meghúzódó valódi történet nem kevés kérdést vet fel. Miért engedték a felnőttek, hogy elmenjenek a gyerekek, hogy veszthették el hirtelen 130 gyermek nyomát? És miért nem keresték őket nagy erőkkel..? És még sorolhatnánk..
Egy német népmese
Egy rövid összefoglaló azok számára, akik nem ismerik ezt a mesét:
A hamelni patkányfogó története 1284-ben játszódik Hameln városában, Alsó-Szászországban, Németországban. 1284-ben tehát, a patkányoktól hemzsegő Hameln városába egy köpenyeges férfi érkezett, aki pénzért elvállalta, hogy megszabadítja a települést a patkányoktól. Bűvös erejű sípjával a Weser folyóba csalogatta az állatokat, ezzel teljesítette a feladatot, de a bérét megtagadták tőle. Még ugyanabban az évben, június 26-án vadász képében tért vissza és újra megfújta sípját, de most a gyerekeket csalogatta magával. 130 gyereket a Koppel-hegybe vezetet, ahonnan soha többé nem kerültek elő.
A szorinak több változata is létezik, vannak olyanok is, amelyek szerint egy, vagy akár három gyerek hátramaradt. Az egyik gyerek sánta volt, és nem tudott lépést tartani, a másik süket volt és nem hallotta a zenét, ő a többi gyereket követte kíváncsiságból, a harmadik pedig vak volt, és nem látta, hová megy a többi gyerek. Egy másik változat szerint az egyik vak, a másik néma volt, a harmadik pedig visszafordult útközben a kabátkájáért. Egyes változatokban a gyerekeket is a folyóba fullasztotta, míg mások szerint a gyerekek visszatérhettek, miután a szülők többszörösen is kifizették a patkányfogót.
A patkányfogó nem túl vidám meséjét Johann Wolfgang von Goethe, Jacob Grimm és Achim von Arnim foglalta össze egy történetbe, eredeti címe: "Rattenfänger von Hameln", azaz a Hamelni patkányfogó. A Hamelni patkányfogó angol megfelelője a Pied Piper, lehetséges, hogy ezen a néven többeknek is ismerős.
Írásos bizonyítékok
A történet legkorábbi ismert feljegyzése magából Hameln városából származik és érdekes módon egy szóval sem említi a patkányinváziót. A hamelni templom számára készült ólomüveg ablakon volt látható, amely körülbelül 1300-ból származik. Bár 1660-ban megsemmisült, számos írásos beszámoló maradt fenn róla. A legrégebbi a lueneburgi kéziratban található (kb 1440-50), amely így szól: „1284-ben, Szent János és Pál napján, június 26-án egy sokféle színbe öltözött furulyás 130 Hamelnben született gyermeket elcsalt, és elvesztek a kivégzés helyén, a Koppen közelében".
Hamelin város feljegyzései között egy 1384-es bejegyzés is komoran kijelenti: „100 éve, hogy gyermekeink elmentek”.
Elméletek
Ha a gyerekek eltűnése nem bosszú volt, akkor mi volt az oka a Furulyás cselekedeteinek? Számos elmélet próbálta megmagyarázni, mi történt Hameln gyermekeivel. Néhányan úgy vélik a gyerekek valamilyen természetes ok miatt haltak meg és hogy a Furulyás valójában a Halál megszemélyesítője volt. Azzal, hogy a patkányokat a fekete halállal társították, azt sugallták, hogy a gyerekek ennek a pestisnek az áldozatai. A fekete halál azonban 1348 és 1350 között volt a legsúlyosabb Európában, több mint fél évszázaddal a hamelni esemény után.
Egy másik elmélet, hogy a gyerekeket valójában a szüleik küldték el a rendkívüli szegénység miatt, amelyben éltek. De az is felmerült, hogy a gyerekek egy halálra ítélt „Gyermekkeresztes hadjárat” résztvevői voltak, és a mai Romániában kötöttek ki. De létezik egy olyan elképzelés is miszerint a gyerekeket eladták a konstantinápolyi rabszolgapiacon.
Abban az időben számos német hagyta el otthonát, hogy gyarmatosítsa Kelet-Európát. Wibke Reimer, a Hameln Múzeum projektkoordinátora erre a hipotézisre reflektálva azt mondja: „Ebben a forgatókönyvben a Furulyás a toborzó szerepét játszotta. Ők voltak a felelősek a keleti vándorlások megszervezéséért, állítólag színes ruhákat viseltek, és olyan hangszeren játszottak, amely felkeltette a lehetséges telepesek figyelmét.”
Egy furább elképzelés szerint ez a táncmánia leírása, más néven Szent Vitus tánca. Ez a "betegség" a 14. és a 17. század között sújtotta Európát és úgy írják le, hogy az emberek „órákig, napokig , vagy akár hónapokig hisztérikusan táncoltak az utcákon, amíg össze nem omlottak a kimerültség miatt, vagy meg nem haltak szívrohamban vagy agyvérzésben”.
A legsötétebb elmélet még azt is feltételezi, hogy az úgynevezett Furulyás valójában egy pedofil volt, aki besurrant Hameln városába, hogy elrabolja a gyerekeket alvás közben. Talán a gyerekek eltűnésének szörnyűsége az oka annak, hogy kevés részlet áll rendelkezésre a történtekről. Esetleg olyan valami történt, amit a tisztviselők eltitkoltak? Valami annyira traumatikus, hogy a város kollektív emlékezetében oly sokáig, évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül is szóban közvetítették?
A rejtély megoldása(?)
Történészek már korábban sejtették, hogy a legendának valós alapja lehet, 2014-ben cseh kutatóknak sikerült bizonyítékokat találniuk az ügyben. Kutatások és levéltári források azt bizonyítják, hogy a krónikában emlegetett 130 gyermeket a dél-morvaországi Vyskov környékére vitte a furulyás. Az alsó-szászországi Hameln és Podomí közötti valószínűsíthető kapcsolatra Podomí múltjának kutatása közben jött rá Ervín Cerny helytörténész. Cerny figyelmét felkeltette Wolfgang Wann német történész egyik munkája, amelyben azt állítja, hogy Vyskov környékére a 13. században szászokat telepítettek le, mégpedig Bruno korabeli olmützi püspök rendeletére. A püspök maga is szász származású volt, a Hameln városától mintegy 15 kilométerre lévő kis településen született. Valószínűnek tűnt tehát, hogy a püspök szülőföldjéről hozatott telepeseket Dél-Morvaországba.
Podomí település múltjának kutatásakor Cerny egy olyan forrásra talált, amely Hamlíkov (azaz Kis Hameln) nevű települést emleget a falu közelében. A feltételezett helyen ásatásokat folytattak és valóban épületmaradványokra bukkantak. A huszita időkben ugyanis Hamlíkov leégett és egy 1596-os dokumentum szerint a település végleg elpusztult.
Nagyon valószínű tehát, hogy a rejtélyes furulyás a valóságban egy olyan személy volt, aki a püspök megbízásából telepeseket toborzott. Így a legenda szerinti 130 hamelni fiatal Dél-Morvaországba kerülhetett. Ezektől a telepesektől kapta nevét Hamlíkov, vagyis Kis Hameln.
A történelmi feljegyzések azt sugallják, hogy Hameln Patkányfogójának története valós esemény volt és lehetséges, hogy sikerült megoldani, hogy mi is történt valójában ezekkel a gyerekekkel.
A történet végét egy kérdéssel zárnám: ha a hamelni esemény a valóságon alapult, mennyi igazság van más mesékben, amelyeket gyerekként meséltek nekünk..?
Az idézet a poszt elején Robert Browing "A hamelni patkányfogó" című verséből származik Rakovszky Zsuzsa fordításában. A teljes vers ITT olvasható.
Forrás:
Wikipedia magyar oldal
Mese témához kapcsolódó poszt:
Woolpit zöld gyermekeinek története
Nem sokkal később a fiú megbetegedett, majd hamarosan belehalt a betegségbe, míg a lány jó egészségnek örvendett és idővel végleg elveszítette zöldes bőrszínét. Az elkövetkező években megtanult angolul beszélni és később állítólag feleségül is ment egy férfihoz King's Lynnben, a szomszédos Norfolk megyében. Egyes beszámolók szerint az Agnes Barre nevet vette fel és a férfi, aki feleségül vette, II. Henrik nagykövete volt, bár ezeket a részleteket soha nem ellenőrizték. Miután megtanult angolul beszélni, a lány elmesélte a származásuk történetét.
Egy másik utalás az 536-os éghajlati kataklizmára a 6. századi írótól, mitilénei Zakariástól származik, akinel krónikája a „Sötét Napra” utaló részt tartalmaz i.sz. 535 és 536 között:
Utolsó kommentek