Bár a kalózkodás aranykorának tartott 1700-as évek elején egy fekete bőrű kalóz egyáltalán nem volt szokatlan jelenség, azonban sokuknak a neve elveszett a történelem homályában. Van azonban, akinek a nevére ma is emlékeznek, ő Fekete Caesar, a törzsfőnökből lett kalóz.

Majdnem rabszolga
  Fekete Caesar története is azzal kezdődik, hogy őt és törzsét rabszolgakereskedők vették célba, több sikertelen próbálkozás után végül csellel vették rá Fekete Caesart és embereit, hogy szálljanak fel a hajóra. Miközben eltrelték a figyelmüket, a hajó elindult és mire Caesar rájött az átverésre, már késő volt. Bár az afrikaiak visszavágtak, a hajó legénysége végül megadásra kényszerítette őket. Így kezdődött Fekete Caesar kényszerútja az Atlanti-óceánon át az Újvilágba.
  Az út során Fekete Caesar nem volt hajlandó enni vagy inni. Talán meg is halt volna, ha nem lett volna egy tengerész, aki rábeszélte, hogy egyen és közben valamennyire össze is barátkoztak. A hajó azonban hurrikánba keveredett Florida partjainál és elsüllyedt, szinte mindenki meghalt a légénységből. Mindössze két túlélő volt: Fekete Caesar és a tengerész, akivel összehaverkodtak. Állítólag úgy menekültek meg, hogy beszálltak egy lőszerrel és készletekkel teli hosszú csónakba, így élték túl a hurrikánt. Mivel egy csónakban elég kicsi az esélye, hogy bárki is átvészeljen egy hurrikánt, szerintem ez a része a sztorinak meglehetősen kétségbe vonható. Megmenekülésük igaz történetét valószinüleg soha nem fogjuk megtudni, személy szerint én inkább arra tippelnék, hogy a két cimbora még a hurrikán közeledte előtt bepakolt a csónakba és egyszerüen leléptek.

Fekete Caesar, a kalóz
  Fekete Caesar és a névtelen tengerész sikeres megmenekülésük után a kalózkodás felé fordultak. Jól kidolgozott módszerük az volt, hogy hajótörést szenvedett tengerésznek adták ki magukat és az elhaladó hajókat hívták segítségül. Miután a gyanútlan megmentők felvették a tengeren hánykolódó "szerencsétlen hajótörötteket", azok egy váratlan pillanatban "levetették álruhájukat", kirabolták a hajót és már vitték is a zsákmányt a rejtekhelyükre. Több évig sikeresen űzték ezzel a módszerrel a kalózkodást és a két férfi hatalmas vagyont tudott felhalmozni.
  A kalózcimborák jól jövedelmező együttműködése azonban váratlanul tragikus véget ért. Fekete Caesar ugyanis összeveszett partnerével, aminek következtében az utóbbi meghalt. A konfliktust egy nő okozta, akit egy általuk megtámadott hajóról ragadtak el. Mindkét férfi magának akarta a nőt,  ezért párbajra került sor köztük, melynek során Fekete Caesar megölte barátját.

  Fekete Caesar valószinüleg nem siratta meg túlságosan cimboráját, hanem továbblépett. Sőt, szintet lépett. Természetesen a kalózkodásban. Az addig megszerzett zsákmányával hajót vásárolt és legénységet toborzott, ami lehetővé tette számára, hogy kedve szerint nyílt vízen támadjon hajókat. Legénységével gyakran úgy sikerült elkerülni az elfogást, hogy befutottak a Caesar Creek, az Elliot Key és Old Rhodes Key közötti öblökbe, valamint a mangrove-szigetekre. Egy sziklába ágyazott fémgyűrűn erős kötelet húztak át, ezzel megbillentették a csónakot(vagy kisebb hajót), hogy megteljen vízzel. Gyakorlatilag elsüllyesztették a hajót a sekély vízben, majd később, mikor a járőrhajó továbbhaladt, elvágták a kötelet és/vagy kiszivattyúzzák a vizet, hogy felemeljék a csónakot és folytatják a portyázást.
  A fekete kalóz még évekig tovább gyarapította vagyonát, az elbeszélések szerint Fekete Caesar kalózzsákmánya valahol Elliott Key-ben van elásva. Bár a szigetről soha nem került elő kincs, sokan mégis úgy gondolják, hogy Fekete Caesar és emberei 26 ezüstrudat temettek el a szigeten.
  Állítólag volt egy hárem is a szigetén, ahol legalább 100, a megtámadott hajókról elrabolt nőt tartottak fogva, valamint egy fogolytábor, ahol kőkunyhókban tartották a foglyokat, abban a reményben, hogy váltságdíjat kérhetnek értük. Amikor elhagyták a szigetet, hogy portyázzanak, általában nem hagytak élelmet ezeknek a foglyoknak, így sokan közülük éhen haltak. Egyes hírek szerint néhány gyerek megszökött a fogságból, bogyókon és kagylókon éltek és saját nyelvét és szokásokat alakítottak ki. Az elveszett gyerekek története lett az alapja annak a bennszülött babonának, miszerint a szigeten kísértet jár.

Caesar és Feketeszakáll
  Egyes források azt állítják, hogy Fekete Caesar csatlakozott egy másik hírhedt kalóz, Feketeszakáll (Edward Teach) legénységéhez és Teach zászlóshajójának, az Anna királynő bosszújának hadnagyává tették. Ezt cáfolni látszik az 1724-ben kiadott "A kalózok általános története" (teljes nevén: A General History of the Robberies and Murders of the most notorious Pyrates) című kiadvány, melyben megemlítenek egy Caesar nevű, fekete bőrű férfit Feketeszakáll elfogásával kapcsolatban:
"Teachnek alig, vagy egyáltalán nem volt reménye a szökésre, ezért kihelyezett egy határozott embert a legénységből, egy négert, akit ő nevelt fel meggyújtott gyufával a puskaporszobába és parancsot adott, hogy robbantsa fel, amikor parancsot ad neki." Caesar nem robbantott, a kalózok nagy többségét pedig megölték harc közben, mindenki mást elfogtak.

 A virginiai gyarmati hatóságok fogságába esett Caesart (akit "A kalózok általános története" csak Caesarként emleget, nem pedig Fekete Caesarként) kalózkodás miatt perbe fogták, de végül felmentették. A későbbi történészek és írók a hajót felrobbantani próbáló „négert” Caesarral azonosították, de legalább hat fekete kalóz volt a hajó fedélzetén és a Feketeszakáll által „neveltet” nem azonosították a tárgyaláson. A felmentése ellenére Caesart gyakran úgy írják le, mint akit elítéltek és felakasztottak, pedig "csak" börtönbe zárták néhány évre. Szabadulása után az egykori rabszolga Caesar visszakerülhetett Tobias Knight főbíró és tartomány titkárának, vagy Virginia kormányzójának, Alexander Spotswoodnak a birtokába. Allítólag később felszabadították, hátralévő életében pedig kádárként dolgozott és 70 éves kora után halt meg.

  Úgy tűnik tehát, hogy az a Fekete Ceasar, aki a Feketeszakáll legénységének tagja volt, valójában nem ugyanaz, mint a Fekete Ceasar, aki Florida Keys-nél tevékenykedett.  Az előbbi valójában egy észak-karolinai rabszolga volt, mielőtt kalóznak állt, a két Fekete Ceasar története pedig összekeveredett az idők folyamán. Ebben az esetben lehetséges, hogy a Florida Keys-nél garázdálkozó, törzsfőnökből lett Fekete Caesar-t nem fogták el, nem végezték ki kalózkodásért, azonban további sorsáról nem tudunk semmit, talán örökre el is veszett a történelem homályában.

Forrás: Wikipedia

  A 16. század végén Japánba egy afrikai férfi érkezett, akit ma Yasuke néven ismernek. Yasuke hihetetlen "karriert" futott be, ami az akkori Japán viszonyokat tekintva valóságos csoda. Sok minden továbbra is rejtély marad vele kapcsolatban: nem erősítették meg, hogy melyik afrikai országból származott és nincs ellenőrizhető feljegyzés az 1582 utáni életéről. De Yasuke valódi fekete szamuráj volt, aki Oda Nobunaga daimjó, az egyik legfontosabb feudális uralkodó alatt szolgált. A posztban "Lockley" néven - Thomas Lockley, a Japánban élő akadémikus, történelemkutató és író, az "Afrikai szamuráj" című, Yasuke életét bemutató könyv szerzője kerül megemlítésre.
  Következzen tehát Yasuke igaz története.

Ki volt Yasuke?
  Yasuke 1579-ben érkezett Japánba az olasz jezsuita misszionárius, Alessandro Valignano szolgálatában, akit az indiai jezsuita missziók felügyelőjének neveztek ki (az "indiai" akkoriban Kelet-Afrikát, Dél-, Délkelet- és Kelet-Ázsiát jelentette). „Papként nem volt megengedve, hogy katonái vagy őrei legyenek” – írja Lockley a jezsuita misszionáriusról. Voltak inasaik – ha úgy tetszik – szolgáik, akik szintén jártasak voltak a fegyverekben. Valignano azért ment Kiotóba, hogy találkozzon Nobunagával és engedélyt kérjen Japán elhagyására. Yasuke tehát elkísérte Valignanót, amikor az 1581 márciusában az akkori fővárosba, Kiotóba érkezett, megjelenése nagy érdeklődést váltott ki a helyi lakosság körében. Ez volt a kezdete Yasuke, a fekete szamuráj történetének.
  Amikor Yasukét bemutatták Oda Nobunagának, a japán daimjó úgy gondolta, hogy a bőrét biztosan fekete tintával színezték. Nobunaga levetkőztette őt deréktól felfelé, és megdörzsölte a bőrét. Ezeket az eseményeket Luís Fróis jezsuita szerzetes 1581-ben Lourenço Mexiához írt levelében, valamint a japán jezsuita misszió 1582-es éves jelentésében jegyezte fel. Amikor Nobunaga rájött, hogy az afrikai bőre valóban fekete, rendkívül érdekesnek találta. Ezeket a Cartas que os padres e irmãos da Companhia de Jesus escreverão dos reinos do Japão e China II-ben (1598) publikálták.

  A Nobunaga Krónika megerősíti Fróis beszámolóját. A találkozót így írja le: "2. hónap 23-án (1581. március 23-án) egy fekete kísérő érkezett a keresztény országokból. A férfi egészséges volt, jó viselkedésű és Nobunaga dicsérte Yasuke erejét. Nobunaga unokaöccse adott neki egy összeget ezen az első találkozáskor." Május 14-én Yasuke Fróisszal és a többi kereszténnyel Echizen tartományba indult. Az utazás során találkoztak olyan helyi hadurakkal, mint Shibata Katsutoyo, Hashiba Hidekatsu és Shibata Katsuie. Május 30-án visszatértek Kiotóba. Valamikor, bár nem világos, hogy mikor, de az biztos, hogy Yasuke Nobunaga szolgálatába lépett.

  Yasuke, a leírások szerint több mint hat láb magas és 10 ember erejével rendelkezik, erős benyomást tett Nobunagára. „Úgy tűnik, bizalmas ember volt, Nobunaga a feljegyzések szerint gyakran beszélt vele” – írja Lockley . – Fegyverhordozó is volt, és valószínűleg valamilyen testőri beosztásban szolgált. Valószínűleg Yasuke tudott japánul beszélni, vagy megtanították neki, talán Valignano azon erőfeszítéseinek köszönhetően, hogy misszionáriusai jól alkalmazkodjanak a helyi kultúrához. Nobunaga szívesen beszélgetett vele (nincs arra utaló jel, hogy Nobunaga beszélt volna portugálul). Talán ő volt az egyetlen nem japán, aki Nobunaga szolgálatában állt, ami megmagyarázhatja Nobunaga iránta való érdeklődését. Yasukét a Sonkeikaku Bunko tulajdonában lévő Shinchō-ki szövegváltozata említi, a Maeda klán archívuma. Eszerint a Yasuke nevű fekete férfi saját lakhelyet és egy rövid, ceremoniális katanát kapott Nobunagatól.
  Néhányan azt mondták, hogy Yasuke rabszolga volt, Lockley elismeri ezt az elméletet, azonban nem ért egyet vele. „Személy szerint nem hiszem, hogy rabszolga volt a szó semmilyen értelmében, azt hiszem, szabad volt” – mondta Lockley. A szerző úgy véli, hogy figyelembe véve azokat a körülményeket, amelyek alapján az afrikai férfi érkezett a Valignanói álláshoz, lehetséges, hogy Yasuke-t gyermekkorában rabszolgasorba került és Afrikából Indiába vitték. Ott lehetséges, hogy katonai rabszolga, vagy katona lehetett, de „valószínűleg azelőtt kapta meg a szabadságot, hogy találkozott Valignanóval”.

  Nobunaga éppen a tenmokuzani csata után vezette csapatát, köztük Yasukét, hogy felderítsa a Takeda klán egykori területét. Visszaúton találkozott Tokugawa Ieyasuval. Matsudaira Ietada, Ieyasu megtartója így jellemezte Yasukét: "6 shaku 2 nap (188 cm) magas és a bőre olyan volt, mint a szén." Matsudaira kijelentette, hogy Yasuke-nak hívták.
  Lockley azt is elmagyarázta, hogy Yasuke idejében a „szamuráj” gondolata nagyon mozgékony fogalom volt. „Nem kell különösebb gyilkoló készségekkel rendelkezned ahhoz, hogy szamuráj legyél” – mondta a szerző. "Bárki, aki egy úr nevében fogott fegyvert, gyakorlatilag szamurájnak, vagy szamurájnak nevezheti magát."
Yasuke hűbérúri szolgálatát követő években lehetséges, hogy több száz külföldit – többek között Afrikából, Kínából, Koreából – alkalmaztak hasonló módon, mint az afrikai harcost. „Állítólag ő az első hivatalosan szolgálatba felvett” – magyarázta Lockley. A különbség az, hogy a következő külföldiek nem szolgáltak Nobunagának. „Több feljegyzés van arról, hogy fekete-afrikaiak több kisebb urat szolgáltak, azonban nem tudunk róluk annyit, mert az általuk szolgált urak kisebbek voltak” – mondta.

Yasuke további sorsa
 1582-ben egy csatába menet Nobunagát saját tábornoka Akechi Mitsuhide elárulta és megtámadta. Ez a Honnō-ji incidens néven vált ismertté, amelyben Nobunaga a Honnō-ji templomban halt meg június 21-én. Akechi és katonái ugyanarra a csatatérre tartottak, de Akechi megfordult és megtámadta Nobunagát. "Nobunagának 30 embere volt, Akechinek 13 000, szóval ez előre eldöntött dolog volt" - mondta Lockley. Yasuke egyike volt a feudális úr 30 harcosának.

 Nobunaga a Honnō-ji templomban volt a támadás idején. Seppukut hajtott végre, a rituális öngyilkosság egyik formáját, amely magában foglalja a has felvágását. A seppukut gy tekintik, mint a becsület megtartásának módját még vereség esetén is. „Ez volt az utolsó győzelme” – mondta Lockley. Ahelyett, hogy megölnék, a seppuku végrehajtása azt az üzenetet küldi, hogy az ember uralja a halálát. A rituálé néha egy kaishakunint, vagy egy kijelölt „másodikat” foglal magában, aki lefejezi az egyént. Egy kaisakunin, általában egy barát, levágta a seppukut végrejajtó fejét. Lockley szerint valószínüleg Mori Ranmaru, Nobunaga kísérője, akit a feudális nagyúr szeretőjének tartottak, volt a kaisakunin ebben az esetben.
  Bár nem ő volt a kaisakunin, Yasuke a templomban volt Nobunagával, amikor ura a szeppukut végrehajtotta. Nincs feljegyzés, de a hagyomány szerint Yasuke volt az, aki elvette Nobunaga fejét, hogy megmentse az ellenségtől. Ha Akechi, az ellenség kapta volna a fejet és fel tudta volna tartani, akkor a legitimitás erőteljes szimbóluma lett volna és hitelessé tette volna Akechit mint uralkodót.    A Nobunaga elleni támadás után Akechi nem kapott sok támogatást és hamarosan vereséget szenvedett a csatában. „Ennélfogva Yasuke Nobunaga fejével megszökve a japán történelmet megváltoztatónak tekinthette és megváltoztatta” – mondta Lockley.

  Közvetlenül Nobunaga halála után Yasuke csatlakozott Nobunaga örököséhez, Oda Nobututadahoz, aki megpróbálta összegyűjteni az Oda erőket a Nijō kastélyban. Yasuke a Nobututada erőkkel együtt harcolt, de végül elfogták. Amikor Jasukét bemutatták Akechinek, a hadúr állítólag azt mondta, hogy a fekete ember egy állat, és nem japán, ezért nem szabad megölni, hanem el kell vinni a kiotói keresztény templomba, a Nanbanjiba. Van azonban némi kétség ennel a változatnak a hitelességét illetően. Ezt követően további írásos információ nincs Yasukéról.

A fekete szamuráj napjainkban
  Néhány évszázad elteltével Yasuke története megjelenik a populáris kultúrában. Kurusu Yoshio szerző, 1968-ban kiadta a Kuro-suke című gyerekkönyvet a szamurájokról. Yasuke játszható karakterként is feltűnt a 2017-es Nioh videojátékban. 2019-ben pedig, Chadwick Boseman halála előtt bejelentették, hogy a színész Yasukét alakítja majd a harcos történetén alapuló filmben.
  A Yasuke iránti érdeklődés minden bizonnyal nőni fog, mivel széles körben úgy tekintenek rá, mint az első külföldire, aki harcos státuszt kapott Japánban. A fekete szamuráj története az ihletője a Netflix új animesorozatának, a Yasuke-nak is. Az animesorozat a több mint 400 évvel ezelőtt élt harcos életének egy sor más momentumára hivatkozik.
  Teljesen új megközelítést alkalmaz Yasuke történetének elmesélésében a sorozat – olyat, amely a történelmi elemeket fantasztikus összetevőkkel ötvözi. „Az animáció mindig az a médium, ahol megtehetsz olyan dolgokat, amelyeket valódi emberek nem tudnak megtenni” – mondta LeSean Thomas rendező a TIME-nak. A műsorban rengeteg óriásrobot, mágikus vadállat és természetfeletti erőket magában foglaló, túlvilági harci jelenet látható. De vannak olyan jelenetek is, amelyeket az afrikai szamurájok életével kapcsolatos események ihlettek.

  A Yasuke animesorozat az 1582 utáni tudás hiányát veszi kiindulópontnak: a Honnō-ji incidens a nyitójelenete. Ezzel a történelmi környezettel indul az előadás, majd belemerül egy újragondolt, fantasztikus történetbe a legendás fekete szamurájról.
  Van egy olyan sejtésem, hogy Yasuke filmes karrierje még csak most fog igazán beindulni..

Forrás:

Wikipedia

https://time.com/6039381/yasuke-black-samurai-true-story/

https://www.heritagedaily.com/2021/05/yasuke-the-african-samurai/138929

https://edition.cnn.com/2019/05/19/asia/black-samurai-yasuke-africa-japan-intl/index.html

https://www.thecollector.com/yasuke-legendary-black-african-samurai/