Felfoghahtatlan rendeltetésű helyek, megoldatlan régészeti rejtélyek, vagy megmagyarázhatatlan események a világ minden táján történnek, ez alól Magyarország sem kivétel. Kutakodjuk tehát kicsit hazai pályán, hiszen a Kárpát-medencében is akad számos rejtélyes hely, dolog, vagy éppen elgondolkodtató esemény, amivel érdemes foglalkozni. Ilyen például a Mátranováki Fanyűvő legendája, amely a 80-as években kapott szárnyra és azóta is folyamatosan jelen van a Mátra környékén.

Titokzatos erdei lények
  A 80-as években a mátrai szénbányászok beszámoltak egy "különös állatról", ami nagyon is emberszerű. Innen vette kezdetét a az erdőben élő, fehér szőrű, majom-szerű lény legendájának modernkori folytatása.
  Azért folytatás, mert a fanyűvő léte nem egy modernkori városi legenda, már a Gyimes csángó mondák történeteiben is olvashatunk egy rá kísértetiesen hasonlatos lényről, melyet a folklór szerint "oly szürke gyapjú fed, akár a juhokat, s nem tudni róla, asszony-e, vagy ember". Több forrásból is származnak a titokzatos teremtményre utaló részletek:
 "Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. Csak keze s feje vót. Neki vót támaszkodva az ajtónak, vigyázkodott ki onnét. S akkor a leányka megijedett, s futott, s nagy sóhajtva bészaladott a szállásra a szüleihez, s osztán mentek ki, de mán eltűnt vót, nem mutatkozott meg, elhúzódott vót. Azelőtt ott még látták. Azon a helyen látták, Békás tartományba, egy vőgyön, úgy híják Királykút. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak."
(Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 121. történet)
  Bár nem magyar területre vonatkozó észlelés, de a 122. történetben is szó esik vademberekről:
"Apósom mesélte, hogy vót a háborúba Oroszország valamelyik részén, s ott a helybéliek aszonták, hogy ott is vannak vademberek. Hogy mán ezek a vademberek, s azok egyenlők lehettek-e, nem tudom. Azok, azt mondták, hogy úgy élnek, hogy vadokot fogna. Vadbőrökbe Őtözködtek..."

  Ortutay Gyula: A magyar folklór c. könyvének 431. oldalán pedig az alábbi részlet olvasható:
"Aránylag elmosódott a természeti démonok alakja. Erdős-hegyes vidékeken beszéltek az "erdei csudáról" (Zrínyi Miklós, a költő emlegette), a vadlányról (Erdélyben beszéltek róla. Nagyobb vizek mentén víziemberekről is szó esett"

A Mátranováki Fanyűvő
  A fanyűvő elnevezést egyébként egy régi magyar meséből, a Fehérlófiából kapta és mivel az eddigi legtöbb beszámoló Mátranovák térségéből származik, gyakran emlegetik a Mátranováki Fanyűvő néven is. Mátranovák környékén, e dimbes-dombos vidéken egy hatalmas, szinte érintetlen, sűrű erdőség terül el, amely tele van üregekkel, szakadékokkal, elhagyatott bányajáratokkal és barlangrendszerekkel, ezek ideális tereppé teszik a tájat még egy emberszerű és méretű, kis létszámú, rejtőzködő faj számára is, hogy hosszú időn át észrevétlen maradhasson.  
  Sokan a jetihez, avagy hegyi emberhez hasonlítják a fanyűvőt: magas, eléri a 2,5-3 métert is, hosszúkás, görnyedten járó, aránytalan testrészekkel bíró (hosszú, földig érő kezek és hosszú lábak, tömzsi fej és csenevész test), többnyire szürkésbarna bundát viselő, izzó szemű erdei lény. Kerüli a napfényt, többnyire éjjel aktív, jelenléte legfőképpen onnan ismerhető fel, hogy a csendes, éji erdőben monoton baltakoppanások visszhangoznak. A lény legtöbbször két lábon mozog, ám egyes szemtanúk szerint négy lábra ereszkedve gyorsabb. Sokan fákon látták, így valószínűsíthető, hogy fára is képes mászni. Feltehetően mindenevő, ám a beszámolók nagy része inkább húsevőnek titulálja.

Észlelések

•   -A 80-as években a mátrai bányászok között terjengett egy legenda, az erdőben élő, fehér szőrű, majom-szerű lényről. Több bányász is látta, egyikőjük farkasszemet is nézhetett vele faháza mellől.
• -1998-ban, egy kisebb iskolai csoport látta a fanyűvőt késő éjszaka, Bátonyterenyén.
• -2001-ben Mátranovákon, pár táborozó éjszakai sétára indult. Egy kis idő múltán egy fehér, majomszerű lényt pillantottak meg egy fán. Miután az állat észrevette az erős zseblámpa fényét, leugrott, s elszaladt.
• -2007 őszén Heréd közelében egy kukoricás mellett sétálva látták, majd ugyanezen a területen észlelték 2008-ban is, ám ekkor csak hangját hallotta a szemtanú, ám megtalálta félig elfogyasztott táplálékát egy fán, ami feltehetően egy emlős teteme volt.
• -Ugyanebben az évben Pécel közelében, egy réten vették észre, azonban a lény itt is elmenekült.
• -A legfrissebb beszámolók 2011 áprilisából származnak. Mindkettő Pécel közelében történt. Az első történetben egy sátorozó csoport látta egy fasor szélén sétálva, s itt is a lámpa fényére menekült el. A második eset során két fiatal egy kis, kitaposott ösvény végén vették észre a fehér színű majmot. Félénk módon itt is elfutott a helyszínről.
• -A legfurcsább, talán egy mátranováki férfi esete. Állítólag négyszer is találkozott a lénnyel, s egyszer testközelből is láthatta, amikor hatalmas kutyája rátámadott a majomszerű állatra és leteperte a földre. Csomós, néhány helyen hiányos, szürkésfehér szőrzete volt és nagyon hosszú végtagjai. Arca sötét színű volt, de nem borította szőr.

Lehetséges magyrázatok
  A legegyszerűbb magyarázat, hogy a fanyűvő hazugság, egyszerű kitaláció. De mivel a mesék többségének magja valóság (és ez több felfedezés bizonyítja is), így érdemes elgondolkodni valamilyen más megoldáson.
  Sokan úgy gondolják, hogy egy reptéri szállítás során, vagy egy állatkertből megszökött egzotikus majomfajról lehet szó, mint például egy csimpánz. Ez a változat viszont nehezen elképzelhető, mert erről a lényről immár évtizedek óta vannak észlelések, és ezek a fajok nem bírnák hazánk hűvös éghajlatát. Másik lehetséges feltevés lehet, hogy egy máig fennmaradt emberelődről beszélünk, amely a környező területeken volt honos.
  Egy összetettebb elmélet szerint, ez egy a jégkorszakhoz alkalmazkodott majomfaj volt. Hosszú fehér szőre nőtt, ami elrejti a hóban és megvédi a hidegtől, valamint hosszú végtagjai segítették a közlekedést a hóban és a sziklák közt. A hótakaró olvadásával a faj a magasabb, s még mindig hideg klímájú hegyekbe szorult, mint a Kárpátok, vagy a Tátra. A 20. századi, Tátrában végbemenő erdőirtásoknak köszönhetően a lény elvesztette fő élőhelyeit, s délebbre szorult hozzánk, a Mátrába. Ez az elmélet megmagyarázná, hogy miért csak a század végéről vannak beszámolók az állatról.
  Vagy lehet egy vándorló, eddig ismeretlen emberszerű főemlős faj, mely Ázsiából halad Európa felé. Ennek az elméletnek az egyetlen bizonyítéka, hogy Ázsiában is észleltek hasonló lényeket.

  Bármi is legyen az igazság, az tény, hogy a világon volt már rá példa, hogy egy ismeretlen emberszabású létét először csupán legendának vélték, majd később bebizonyosodott, hogy valóban létező állatfajról van szó. Példaként említhető erre a Hegyi gorillák esete, akikkel kapcsolatban is pontosan ez volt a helyzet. Ezért hát, mielőtt teljesen elvetjük azt, ami első hallásra furcsának, vagy éppen hihetetlennek hangzik, kicsit gondolkodjunk el rajta. Hiszen, ha tényszerűen akarunk eljárni, csak alapos vizsgálódás és lehet, hogy csak hosszú idő elteltével lehetünk bizonyosak abban, hogy valami kitaláció, avagy sem.
  A történet még megoldásra vár, addig is zárjuk a témát egy fanyűvőhőz kapcsolódó mondókával:
„Szél szökik az éjszakába, messze hallik, csattan újra balta, éles foga fának törzsébe tép, remeg a föld, amerre csak lép...”

Forrás:

Internet
Ortutay Gyula: A magyar folklór; 1979
Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások; 1987
 

Bár az Eredet blog tematikája nem a környezetvédelem és a környezettudatosság, de a Föld Napja alkalmából egy rendhagyó környezetvédelmi témájú poszt következik. A mai írásban néhány ország környezetvédelmi törekvéseit, pontosabban környezetvédelmi törvényeit vesszük szemügyre.

Egy kis történelem

Az első nagy, modern környezetvédelmi törvényt 1863-ban hozták Nagy-Britanniában. Mondhatjuk tehát, hogy az ipari forradalom, az ipar fellendülése hozta magával a környezetvédelem, mint fogalom és tevékenység létrejöttét. A korai környezetvédelmi mozgalom részeként Angliában létrejött egy "Vissza a természetbe" mozgalom, és az Egyesült Államokban is történtek hasonló jellegű megmozdulások. Ebből az időből Henry David Thoreau volt a legfontosabb személy a mozgalomra akár később is gyakorolt hatások közül, aki "Walden" címet viselő művében a saját, vissza a természethez kísérletének tapasztalatairól írt és sikeresen lobbizott a Yosemite Nemzeti Park létrehozásáért és részt vett a Sierra Club megalakításában.

A 20. században a környezetvédelmi mozgalom tovább növekedett, de igazán az 1960-as évek hozták meg a környezettudatosság és környezetvédelmi mozgalmak előtérbe kerülését. A hatvanas években jöttek létre olyan fontos környezetvédő civil szervezetek, mint a Greenpeace, a WWF vagy a Friends of the Earth, hogy csak a nagyobbakat említsem. Azóta a környezetvédelem erőteljes társadalmi mozgalommá vált, mely képes a közpolitikai viták és döntések befolyásolására, csakúgy mint az egyéni cselekedetek átformálására.

A környezeti problémákkal kapcsolatos túlzott tétlenség világszerte komoly probléma, de vannak országok, amelyeknek sikerült környezetvédelmi törvényeket elfogadniuk a szennyezés és a természeti világot hátrányosan érintő egyéb problémák mérséklésére. Ezek olyan törvények, amelyek tényleg hatásosak is, ráadasul a betartásukat is folyamatosan ellenőrzik, így nagy bajba kerülhet, aki nem követi az adott ország környezetvédelmi szabályait. A teljesség igénye nélkül szemezgetünk néhány ország igazán szigorú környezetvédelmi törvényeiből.

Palau halászatot tiltó törvénye

Palau egy kis csendes-óceáni sziget, de a világ legnagyobb horgászatmentes övezetével rendelkezik. 500 000 négyzetkilométeren a védett vizek az ország tengeri jogainak 80%-át teszik ki. Ez olyan áldozat, amelyet nem sok kormány lenne hajlandó felvállalni. Palau vizeinek mindössze 20%-a nyitott a hazai horgászatra a köztársaság élelmezési szükségleteinek kielégítése érdekében. Palau szigorú halászati tilalma nem csak a helyi halászok számára előnyös. Ez egy olyan tengeri menedék, ahol a világ különböző részeiről érkező halak szaporodhatnak és növekedhetnek. A szentély biztosítja, hogy a tengeri erőforrások a halászok káros beavatkozása nélkül helyreálljanak. Egyébként hatékony karbonsemlegesítőként is szolgál.

Tiltott műanyagok

Sok város és ország már betiltotta a műanyagok használatát. Hamburgban például részleges korlátozás vonatkozik a nem újrahasznosítható kávépárnák használatára. Indiában, Új-Delhiben átfogó műanyagtilalom van érvényben, de sajnos az ország többi részén láthatóan nehéz követni a példát. A műanyagok elleni háború azonban számos afrikai országban, valamint Ázsia és Európa egyes részein optimista jövőképet mutat:

Kenyában 2017 augusztusától kezdődően teljesen betiltották a műanyagok használatát. Azok, akik megsértik ezt a műanyagellenes jogszabályt, akár 4 év börtönbüntetést és 40 000 dolláros pénzbírságot is kaphatnak.

Ruanda viszont műanyagmentes országnak vallhatja magát, miután 2008-ban törvényt vezetett be, amely betiltotta a műanyag zacskók és csomagolások használatát. A határállomásokra való belépéskor a járműveket átvizsgálják, hogy nincs-e benne műanyag zacskó vagy csomagolóanyag. A törvény megsértői akár 6 hónap börtönbüntetést is kaphatnak.

Mielőtt betiltotta volna a műanyagokat, Marokkó egykor a második legnagyobb műanyagfogyasztó volt a világon (első az USA). Az északnyugat-afrikai ország 2016 júliusában betiltotta a műanyagok gyártását, importját, exportját, forgalmazását és felhasználását. A törvény végrehajtása azóta 743 600 ellenőrzéshez, több mint 7 500 tonna műanyag lefoglalásához és megsemmisítéséhez, valamint több mint 750 bírósági ítélethez vezetett, amelyek több mint 520 000 dollár bírság kiszabásához vezettek.

Franciaország 2015-ben betiltotta az egyszerhasználatos műanyag poharakat, tányérokat és evőeszközöket. 2019-ben az ország olyan szankciórendszert vezet be, amely hatékonyan emelné a nem újrahasznosított műanyag csomagolást használó áruk árát. Az ország célja, hogy 2025-re kizárólag újrahasznosított műanyagot használjon fel.

Tajvan a műanyagok elleni háborúban is az élen jár. 2018 februárjában az ország betiltotta a műanyag zacskók, edények, poharak és szívószálak használatát. A cél az, hogy 2030-ra teljes körűen betiltsák a műanyagokat. A törvénysértésen elkövetőket 1800 és 9000 dollár közötti pénzbírsággal sújtják.

Kitiltott autók

Ki vezetne be olyan politikát, amely nemcsak az autógyártókat, hanem a járműhasználókat is feldühítené? A válasz: számos város. Ezek a városok nem feltétlenül tiltják városaikban az autóhasználatot, de olyan szabályokat állítanak fel, amelyek jelentős mértékben korlátozzák a járművek használatát.​

Spanyolország fővárosában, Barcelonában vannak kijelölt „szuperblokkok”, ezek egymást követő vagy összefüggő blokkok, amelyeket kertekké, játszóterekké vagy plázákká alakítottak át. A 2018 áprilisában megkezdett blokkok létrehozása azt jelenti, hogy nagyrészt már nem nyithatók meg a járműforgalom számára. Ha vannak engedélyezett járművek, akkor csak 10 km/h sebességgel haladhatnak. 2018 novemberében egy másik spanyol város, Madrid is hasonló rendszert épített ki az első, 472 hektáros autómentes övezettel. Spanyolország ezt több mint 100 másik városban tervezi megtenni.

Az üvegházhatást okozó károsanyag-kibocsátás csökkentésére tett erőfeszítései során Oslo városa úgy döntött, hogy betiltja az autókat a városközpontban. A belváros autómentesítése annak a koncepciónak a része, amely szeretné elérni, hogy 2020-ra az 1990-es szint 50 százalékára csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása. Az új városvezetés 60 kilométernyi kerékpárút építését és elektromos kerékpárok vásárlásának támogatását is tervbe vette, emellett 2019-re 20 százalékkal, 2030-ra pedig 30 százalékkal akarják csökkenteni a városon áthaladó autóforgalmat.

Mexikóvárosnak több mint egy évtizede van problémája a rendkívül szennyezett levegővel. Ezért döntött úgy a város, hogy havonta egyszer az egyik szombati napon megtiltja az összes jármű közlekedését.

Új-Delhi konkrét lépéseket tesz a romló levegőminőség javítására. Az egyik ilyen lépés az új gépjárművek nyilvántartásba vételére vonatkozó egyéves moratórium. A város páratlan/páros stratégiát is érvényesít az utakon közlekedő járművek számának csökkentésére. Ezenkívül a város megköveteli, hogy minden taxi térjen át a földgáz használatára.

Hatalmat a népnek!

Litvánia vezeti a Környezeti Demokrácia Indexet, így nem meglepő, hogy itt vannak a legszigorúbb környezetvédelmi törvények. A törvény teljes jogot biztosít a nyilvánosság számára a kormánytól származó környezeti információkhoz való hozzáféréshez, valamint széles körű jogot biztosít a bíróságon környezetvédelmi kereset benyújtására. Az ország környezetvédelmi törvénye értelmében a nyilvánosságnak joga van megtámadni a környezetvédelmi jogokat sértő kormányzati döntéseket. A kormányzati hatóságok kötelesek proaktívan begyűjteni a lakosság véleményét, mielőtt olyan döntéseket hoznának, amelyek jelentős hatással lehetnek a környezetre.

Az ország 2012-ben elfogadta a szennyvízgazdálkodásról szóló törvény módosítását is, amely a települési hulladékgazdálkodás szabályozását kívánta megerősíteni. A módosítás fénypontja a környezeti károk miatti kártérítési ráták drámai (akár 10-szeres) emelése. Ezenkívül Litvániának kiváló törvényei vannak a szennyvízkezelésről. Az ország az ivóvízellátásról és szennyvízgazdálkodásról szóló törvényének köszönhetően már 2012-ben elérte a 97%-os háztartási és ipari szennyvíztisztítási arányt.

Jó lenne, ha minél több ország követné ezeket a példákat és a kormányok támogatnák a civil szervezeteket és minden embert, aki bármit is tesz a bolygó élővilágának a megőrzéséért, legyen az szelektív hulladékgyűjtés, vagy megujúló energiaforrásra átállás, vagy erdő- és vízvédelem. Építsünk zöld városokat, parkokkal, sok-sok fával, mert a térkő és beton nem szép, csak melegíti a környezetet.

De egyénileg is tehetünk a zöldebb Földért, kis dolgokkal. Már csak azzal is, ha lekapcsoljuk a lámpát, vagy ha van lehetőségünk, kertet építünk, fákat ültetünk. Ne feledjük: az erdő maga az élet. 

És még egy kép a végére:

A címben szereplő kérdés a Föld napja mozgalom egyik jelmondata.

Forrás: Wikipedia

  Bár a kalózkodás aranykorának tartott 1700-as évek elején egy fekete bőrű kalóz egyáltalán nem volt szokatlan jelenség, azonban sokuknak a neve elveszett a történelem homályában. Van azonban, akinek a nevére ma is emlékeznek, ő Fekete Caesar, a törzsfőnökből lett kalóz.

Majdnem rabszolga
  Fekete Caesar története is azzal kezdődik, hogy őt és törzsét rabszolgakereskedők vették célba, több sikertelen próbálkozás után végül csellel vették rá Fekete Caesart és embereit, hogy szálljanak fel a hajóra. Miközben eltrelték a figyelmüket, a hajó elindult és mire Caesar rájött az átverésre, már késő volt. Bár az afrikaiak visszavágtak, a hajó legénysége végül megadásra kényszerítette őket. Így kezdődött Fekete Caesar kényszerútja az Atlanti-óceánon át az Újvilágba.
  Az út során Fekete Caesar nem volt hajlandó enni vagy inni. Talán meg is halt volna, ha nem lett volna egy tengerész, aki rábeszélte, hogy egyen és közben valamennyire össze is barátkoztak. A hajó azonban hurrikánba keveredett Florida partjainál és elsüllyedt, szinte mindenki meghalt a légénységből. Mindössze két túlélő volt: Fekete Caesar és a tengerész, akivel összehaverkodtak. Állítólag úgy menekültek meg, hogy beszálltak egy lőszerrel és készletekkel teli hosszú csónakba, így élték túl a hurrikánt. Mivel egy csónakban elég kicsi az esélye, hogy bárki is átvészeljen egy hurrikánt, szerintem ez a része a sztorinak meglehetősen kétségbe vonható. Megmenekülésük igaz történetét valószinüleg soha nem fogjuk megtudni, személy szerint én inkább arra tippelnék, hogy a két cimbora még a hurrikán közeledte előtt bepakolt a csónakba és egyszerüen leléptek.

Fekete Caesar, a kalóz
  Fekete Caesar és a névtelen tengerész sikeres megmenekülésük után a kalózkodás felé fordultak. Jól kidolgozott módszerük az volt, hogy hajótörést szenvedett tengerésznek adták ki magukat és az elhaladó hajókat hívták segítségül. Miután a gyanútlan megmentők felvették a tengeren hánykolódó "szerencsétlen hajótörötteket", azok egy váratlan pillanatban "levetették álruhájukat", kirabolták a hajót és már vitték is a zsákmányt a rejtekhelyükre. Több évig sikeresen űzték ezzel a módszerrel a kalózkodást és a két férfi hatalmas vagyont tudott felhalmozni.
  A kalózcimborák jól jövedelmező együttműködése azonban váratlanul tragikus véget ért. Fekete Caesar ugyanis összeveszett partnerével, aminek következtében az utóbbi meghalt. A konfliktust egy nő okozta, akit egy általuk megtámadott hajóról ragadtak el. Mindkét férfi magának akarta a nőt,  ezért párbajra került sor köztük, melynek során Fekete Caesar megölte barátját.

  Fekete Caesar valószinüleg nem siratta meg túlságosan cimboráját, hanem továbblépett. Sőt, szintet lépett. Természetesen a kalózkodásban. Az addig megszerzett zsákmányával hajót vásárolt és legénységet toborzott, ami lehetővé tette számára, hogy kedve szerint nyílt vízen támadjon hajókat. Legénységével gyakran úgy sikerült elkerülni az elfogást, hogy befutottak a Caesar Creek, az Elliot Key és Old Rhodes Key közötti öblökbe, valamint a mangrove-szigetekre. Egy sziklába ágyazott fémgyűrűn erős kötelet húztak át, ezzel megbillentették a csónakot(vagy kisebb hajót), hogy megteljen vízzel. Gyakorlatilag elsüllyesztették a hajót a sekély vízben, majd később, mikor a járőrhajó továbbhaladt, elvágták a kötelet és/vagy kiszivattyúzzák a vizet, hogy felemeljék a csónakot és folytatják a portyázást.
  A fekete kalóz még évekig tovább gyarapította vagyonát, az elbeszélések szerint Fekete Caesar kalózzsákmánya valahol Elliott Key-ben van elásva. Bár a szigetről soha nem került elő kincs, sokan mégis úgy gondolják, hogy Fekete Caesar és emberei 26 ezüstrudat temettek el a szigeten.
  Állítólag volt egy hárem is a szigetén, ahol legalább 100, a megtámadott hajókról elrabolt nőt tartottak fogva, valamint egy fogolytábor, ahol kőkunyhókban tartották a foglyokat, abban a reményben, hogy váltságdíjat kérhetnek értük. Amikor elhagyták a szigetet, hogy portyázzanak, általában nem hagytak élelmet ezeknek a foglyoknak, így sokan közülük éhen haltak. Egyes hírek szerint néhány gyerek megszökött a fogságból, bogyókon és kagylókon éltek és saját nyelvét és szokásokat alakítottak ki. Az elveszett gyerekek története lett az alapja annak a bennszülött babonának, miszerint a szigeten kísértet jár.

Caesar és Feketeszakáll
  Egyes források azt állítják, hogy Fekete Caesar csatlakozott egy másik hírhedt kalóz, Feketeszakáll (Edward Teach) legénységéhez és Teach zászlóshajójának, az Anna királynő bosszújának hadnagyává tették. Ezt cáfolni látszik az 1724-ben kiadott "A kalózok általános története" (teljes nevén: A General History of the Robberies and Murders of the most notorious Pyrates) című kiadvány, melyben megemlítenek egy Caesar nevű, fekete bőrű férfit Feketeszakáll elfogásával kapcsolatban:
"Teachnek alig, vagy egyáltalán nem volt reménye a szökésre, ezért kihelyezett egy határozott embert a legénységből, egy négert, akit ő nevelt fel meggyújtott gyufával a puskaporszobába és parancsot adott, hogy robbantsa fel, amikor parancsot ad neki." Caesar nem robbantott, a kalózok nagy többségét pedig megölték harc közben, mindenki mást elfogtak.

 A virginiai gyarmati hatóságok fogságába esett Caesart (akit "A kalózok általános története" csak Caesarként emleget, nem pedig Fekete Caesarként) kalózkodás miatt perbe fogták, de végül felmentették. A későbbi történészek és írók a hajót felrobbantani próbáló „négert” Caesarral azonosították, de legalább hat fekete kalóz volt a hajó fedélzetén és a Feketeszakáll által „neveltet” nem azonosították a tárgyaláson. A felmentése ellenére Caesart gyakran úgy írják le, mint akit elítéltek és felakasztottak, pedig "csak" börtönbe zárták néhány évre. Szabadulása után az egykori rabszolga Caesar visszakerülhetett Tobias Knight főbíró és tartomány titkárának, vagy Virginia kormányzójának, Alexander Spotswoodnak a birtokába. Allítólag később felszabadították, hátralévő életében pedig kádárként dolgozott és 70 éves kora után halt meg.

  Úgy tűnik tehát, hogy az a Fekete Ceasar, aki a Feketeszakáll legénységének tagja volt, valójában nem ugyanaz, mint a Fekete Ceasar, aki Florida Keys-nél tevékenykedett.  Az előbbi valójában egy észak-karolinai rabszolga volt, mielőtt kalóznak állt, a két Fekete Ceasar története pedig összekeveredett az idők folyamán. Ebben az esetben lehetséges, hogy a Florida Keys-nél garázdálkozó, törzsfőnökből lett Fekete Caesar-t nem fogták el, nem végezték ki kalózkodásért, azonban további sorsáról nem tudunk semmit, talán örökre el is veszett a történelem homályában.

Forrás: Wikipedia

"Ám hirtelen a hegy falának
színén, hipp-hopp, csodás kapu támad,
mintha barlang nyílna, két szárnya kitárva:
s bemegy a furulyás, s a gyerekhad utána.
És amikor már mind odabenn volt,
a hegy fala ismét összecsukódott."

  A hamelni patkányfogó meséjét már 700 éve mesélik sokféle változatban, azonban a háttérben meghúzódó valódi történet nem kevés kérdést vet fel. Miért engedték a felnőttek, hogy elmenjenek a gyerekek,  hogy veszthették el hirtelen 130 gyermek nyomát? És miért nem keresték őket nagy erőkkel..? És még sorolhatnánk..

Egy német népmese
  Egy rövid összefoglaló azok számára, akik nem ismerik ezt a mesét:
A hamelni patkányfogó története 1284-ben játszódik Hameln városában, Alsó-Szászországban, Németországban. 1284-ben tehát, a patkányoktól hemzsegő Hameln városába egy köpenyeges férfi érkezett, aki pénzért elvállalta, hogy megszabadítja a települést a patkányoktól. Bűvös erejű sípjával a Weser folyóba csalogatta az állatokat, ezzel teljesítette a feladatot, de a bérét megtagadták tőle. Még ugyanabban az évben, június 26-án vadász képében tért vissza és újra megfújta sípját, de most a gyerekeket csalogatta magával. 130 gyereket a Koppel-hegybe vezetet, ahonnan soha többé nem kerültek elő.

  A szorinak több változata is létezik, vannak olyanok is, amelyek szerint egy, vagy akár három gyerek hátramaradt. Az egyik gyerek sánta volt, és nem tudott lépést tartani, a másik süket volt és nem hallotta a zenét, ő a többi gyereket követte kíváncsiságból, a harmadik pedig vak volt, és nem látta, hová megy a többi gyerek. Egy másik változat szerint az egyik vak, a másik néma volt, a harmadik pedig visszafordult útközben a kabátkájáért. Egyes változatokban a gyerekeket is a folyóba fullasztotta, míg mások szerint a gyerekek visszatérhettek, miután a szülők többszörösen is kifizették a patkányfogót.
  A patkányfogó nem túl vidám meséjét Johann Wolfgang von Goethe, Jacob Grimm és Achim von Arnim foglalta össze egy történetbe, eredeti címe: "Rattenfänger von Hameln", azaz a Hamelni patkányfogó. A Hamelni patkányfogó angol megfelelője a Pied Piper, lehetséges, hogy ezen a néven többeknek is ismerős.

Írásos bizonyítékok
  A történet legkorábbi ismert feljegyzése magából Hameln városából származik és érdekes módon egy szóval sem említi a patkányinváziót. A hamelni templom számára készült ólomüveg ablakon volt látható, amely körülbelül 1300-ból származik. Bár 1660-ban megsemmisült, számos írásos beszámoló maradt fenn róla. A legrégebbi a lueneburgi kéziratban található (kb 1440-50), amely így szól: „1284-ben, Szent János és Pál napján, június 26-án egy sokféle színbe öltözött furulyás 130 Hamelnben született gyermeket elcsalt, és elvesztek a kivégzés helyén, a Koppen közelében".
Hamelin város feljegyzései között egy 1384-es bejegyzés is komoran kijelenti: „100 éve, hogy gyermekeink elmentek”.
 

Elméletek
  Ha a gyerekek eltűnése nem bosszú volt, akkor mi volt az oka a Furulyás cselekedeteinek? Számos elmélet próbálta megmagyarázni, mi történt Hameln gyermekeivel. Néhányan úgy vélik a gyerekek valamilyen természetes ok miatt haltak meg és hogy a Furulyás valójában a Halál megszemélyesítője volt. Azzal, hogy a patkányokat a fekete halállal társították, azt sugallták, hogy a gyerekek ennek a pestisnek az áldozatai. A fekete halál azonban 1348 és 1350 között volt a legsúlyosabb Európában, több mint fél évszázaddal a hamelni esemény után.
  Egy másik elmélet, hogy a gyerekeket valójában a szüleik küldték el a rendkívüli szegénység miatt, amelyben éltek. De az is felmerült, hogy a gyerekek egy halálra ítélt „Gyermekkeresztes hadjárat” résztvevői voltak, és a mai Romániában kötöttek ki. De létezik egy olyan elképzelés is miszerint a gyerekeket eladták a konstantinápolyi rabszolgapiacon.

  Abban az időben számos német hagyta el otthonát, hogy gyarmatosítsa Kelet-Európát. Wibke Reimer, a Hameln Múzeum projektkoordinátora erre a hipotézisre reflektálva azt mondja: „Ebben a forgatókönyvben a Furulyás a toborzó szerepét játszotta. Ők voltak a felelősek a keleti vándorlások megszervezéséért, állítólag színes ruhákat viseltek, és olyan hangszeren játszottak, amely felkeltette a lehetséges telepesek figyelmét.”
 Egy furább elképzelés szerint ez a táncmánia leírása, más néven Szent Vitus tánca. Ez a "betegség" a 14. és a 17. század között sújtotta Európát  és úgy írják le, hogy az emberek „órákig, napokig , vagy akár hónapokig hisztérikusan táncoltak az utcákon, amíg össze nem omlottak a kimerültség miatt, vagy meg nem haltak szívrohamban vagy agyvérzésben”.
  A legsötétebb elmélet még azt is feltételezi, hogy az úgynevezett Furulyás valójában egy pedofil volt, aki besurrant Hameln városába, hogy elrabolja a gyerekeket alvás közben. Talán a gyerekek eltűnésének szörnyűsége az oka annak, hogy kevés részlet áll rendelkezésre a történtekről. Esetleg olyan valami történt, amit a tisztviselők eltitkoltak? Valami annyira traumatikus, hogy a város kollektív emlékezetében oly sokáig, évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül is szóban közvetítették?

A rejtély megoldása(?)
  Történészek már korábban sejtették, hogy a legendának valós alapja lehet, 2014-ben cseh kutatóknak sikerült bizonyítékokat találniuk az ügyben. Kutatások és levéltári források azt bizonyítják, hogy a krónikában emlegetett 130 gyermeket a dél-morvaországi Vyskov környékére vitte a furulyás. Az alsó-szászországi Hameln és Podomí közötti valószínűsíthető kapcsolatra Podomí múltjának kutatása közben jött rá Ervín Cerny helytörténész. Cerny figyelmét felkeltette Wolfgang Wann német történész egyik munkája, amelyben azt állítja, hogy Vyskov környékére a 13. században szászokat telepítettek le, mégpedig Bruno korabeli olmützi püspök rendeletére. A püspök maga is szász származású volt, a Hameln városától mintegy 15 kilométerre lévő kis településen született. Valószínűnek tűnt tehát, hogy a püspök szülőföldjéről hozatott telepeseket Dél-Morvaországba.
  Podomí település múltjának kutatásakor Cerny egy olyan forrásra talált, amely Hamlíkov (azaz Kis Hameln) nevű települést emleget a falu közelében. A feltételezett helyen ásatásokat folytattak és valóban épületmaradványokra bukkantak. A huszita időkben ugyanis Hamlíkov leégett és egy 1596-os dokumentum szerint a település végleg elpusztult.
  Nagyon valószínű tehát, hogy a rejtélyes furulyás a valóságban egy olyan személy volt, aki a püspök megbízásából telepeseket toborzott. Így a legenda szerinti 130 hamelni fiatal Dél-Morvaországba kerülhetett. Ezektől a telepesektől kapta nevét Hamlíkov, vagyis Kis Hameln.
 

  A történelmi feljegyzések azt sugallják, hogy Hameln Patkányfogójának története valós esemény volt és lehetséges, hogy sikerült megoldani, hogy mi is történt valójában ezekkel a gyerekekkel.

  A történet végét egy kérdéssel zárnám: ha a hamelni esemény a valóságon alapult, mennyi igazság van más mesékben, amelyeket gyerekként meséltek nekünk..?

Az idézet a poszt elején Robert Browing "A hamelni patkányfogó" című verséből származik Rakovszky Zsuzsa fordításában. A teljes vers ITT olvasható.

Forrás:

Wikipedia magyar oldal

Wikipedia

Ancient Origins

Mese témához kapcsolódó poszt:

Jancsi és juliska története

Hófehérke és a hét törpe valódi története

  A 16. század végén Japánba egy afrikai férfi érkezett, akit ma Yasuke néven ismernek. Yasuke hihetetlen "karriert" futott be, ami az akkori Japán viszonyokat tekintva valóságos csoda. Sok minden továbbra is rejtély marad vele kapcsolatban: nem erősítették meg, hogy melyik afrikai országból származott és nincs ellenőrizhető feljegyzés az 1582 utáni életéről. De Yasuke valódi fekete szamuráj volt, aki Oda Nobunaga daimjó, az egyik legfontosabb feudális uralkodó alatt szolgált. A posztban "Lockley" néven - Thomas Lockley, a Japánban élő akadémikus, történelemkutató és író, az "Afrikai szamuráj" című, Yasuke életét bemutató könyv szerzője kerül megemlítésre.
  Következzen tehát Yasuke igaz története.

Ki volt Yasuke?
  Yasuke 1579-ben érkezett Japánba az olasz jezsuita misszionárius, Alessandro Valignano szolgálatában, akit az indiai jezsuita missziók felügyelőjének neveztek ki (az "indiai" akkoriban Kelet-Afrikát, Dél-, Délkelet- és Kelet-Ázsiát jelentette). „Papként nem volt megengedve, hogy katonái vagy őrei legyenek” – írja Lockley a jezsuita misszionáriusról. Voltak inasaik – ha úgy tetszik – szolgáik, akik szintén jártasak voltak a fegyverekben. Valignano azért ment Kiotóba, hogy találkozzon Nobunagával és engedélyt kérjen Japán elhagyására. Yasuke tehát elkísérte Valignanót, amikor az 1581 márciusában az akkori fővárosba, Kiotóba érkezett, megjelenése nagy érdeklődést váltott ki a helyi lakosság körében. Ez volt a kezdete Yasuke, a fekete szamuráj történetének.
  Amikor Yasukét bemutatták Oda Nobunagának, a japán daimjó úgy gondolta, hogy a bőrét biztosan fekete tintával színezték. Nobunaga levetkőztette őt deréktól felfelé, és megdörzsölte a bőrét. Ezeket az eseményeket Luís Fróis jezsuita szerzetes 1581-ben Lourenço Mexiához írt levelében, valamint a japán jezsuita misszió 1582-es éves jelentésében jegyezte fel. Amikor Nobunaga rájött, hogy az afrikai bőre valóban fekete, rendkívül érdekesnek találta. Ezeket a Cartas que os padres e irmãos da Companhia de Jesus escreverão dos reinos do Japão e China II-ben (1598) publikálták.

  A Nobunaga Krónika megerősíti Fróis beszámolóját. A találkozót így írja le: "2. hónap 23-án (1581. március 23-án) egy fekete kísérő érkezett a keresztény országokból. A férfi egészséges volt, jó viselkedésű és Nobunaga dicsérte Yasuke erejét. Nobunaga unokaöccse adott neki egy összeget ezen az első találkozáskor." Május 14-én Yasuke Fróisszal és a többi kereszténnyel Echizen tartományba indult. Az utazás során találkoztak olyan helyi hadurakkal, mint Shibata Katsutoyo, Hashiba Hidekatsu és Shibata Katsuie. Május 30-án visszatértek Kiotóba. Valamikor, bár nem világos, hogy mikor, de az biztos, hogy Yasuke Nobunaga szolgálatába lépett.

  Yasuke, a leírások szerint több mint hat láb magas és 10 ember erejével rendelkezik, erős benyomást tett Nobunagára. „Úgy tűnik, bizalmas ember volt, Nobunaga a feljegyzések szerint gyakran beszélt vele” – írja Lockley . – Fegyverhordozó is volt, és valószínűleg valamilyen testőri beosztásban szolgált. Valószínűleg Yasuke tudott japánul beszélni, vagy megtanították neki, talán Valignano azon erőfeszítéseinek köszönhetően, hogy misszionáriusai jól alkalmazkodjanak a helyi kultúrához. Nobunaga szívesen beszélgetett vele (nincs arra utaló jel, hogy Nobunaga beszélt volna portugálul). Talán ő volt az egyetlen nem japán, aki Nobunaga szolgálatában állt, ami megmagyarázhatja Nobunaga iránta való érdeklődését. Yasukét a Sonkeikaku Bunko tulajdonában lévő Shinchō-ki szövegváltozata említi, a Maeda klán archívuma. Eszerint a Yasuke nevű fekete férfi saját lakhelyet és egy rövid, ceremoniális katanát kapott Nobunagatól.
  Néhányan azt mondták, hogy Yasuke rabszolga volt, Lockley elismeri ezt az elméletet, azonban nem ért egyet vele. „Személy szerint nem hiszem, hogy rabszolga volt a szó semmilyen értelmében, azt hiszem, szabad volt” – mondta Lockley. A szerző úgy véli, hogy figyelembe véve azokat a körülményeket, amelyek alapján az afrikai férfi érkezett a Valignanói álláshoz, lehetséges, hogy Yasuke-t gyermekkorában rabszolgasorba került és Afrikából Indiába vitték. Ott lehetséges, hogy katonai rabszolga, vagy katona lehetett, de „valószínűleg azelőtt kapta meg a szabadságot, hogy találkozott Valignanóval”.

  Nobunaga éppen a tenmokuzani csata után vezette csapatát, köztük Yasukét, hogy felderítsa a Takeda klán egykori területét. Visszaúton találkozott Tokugawa Ieyasuval. Matsudaira Ietada, Ieyasu megtartója így jellemezte Yasukét: "6 shaku 2 nap (188 cm) magas és a bőre olyan volt, mint a szén." Matsudaira kijelentette, hogy Yasuke-nak hívták.
  Lockley azt is elmagyarázta, hogy Yasuke idejében a „szamuráj” gondolata nagyon mozgékony fogalom volt. „Nem kell különösebb gyilkoló készségekkel rendelkezned ahhoz, hogy szamuráj legyél” – mondta a szerző. "Bárki, aki egy úr nevében fogott fegyvert, gyakorlatilag szamurájnak, vagy szamurájnak nevezheti magát."
Yasuke hűbérúri szolgálatát követő években lehetséges, hogy több száz külföldit – többek között Afrikából, Kínából, Koreából – alkalmaztak hasonló módon, mint az afrikai harcost. „Állítólag ő az első hivatalosan szolgálatba felvett” – magyarázta Lockley. A különbség az, hogy a következő külföldiek nem szolgáltak Nobunagának. „Több feljegyzés van arról, hogy fekete-afrikaiak több kisebb urat szolgáltak, azonban nem tudunk róluk annyit, mert az általuk szolgált urak kisebbek voltak” – mondta.

Yasuke további sorsa
 1582-ben egy csatába menet Nobunagát saját tábornoka Akechi Mitsuhide elárulta és megtámadta. Ez a Honnō-ji incidens néven vált ismertté, amelyben Nobunaga a Honnō-ji templomban halt meg június 21-én. Akechi és katonái ugyanarra a csatatérre tartottak, de Akechi megfordult és megtámadta Nobunagát. "Nobunagának 30 embere volt, Akechinek 13 000, szóval ez előre eldöntött dolog volt" - mondta Lockley. Yasuke egyike volt a feudális úr 30 harcosának.

 Nobunaga a Honnō-ji templomban volt a támadás idején. Seppukut hajtott végre, a rituális öngyilkosság egyik formáját, amely magában foglalja a has felvágását. A seppukut gy tekintik, mint a becsület megtartásának módját még vereség esetén is. „Ez volt az utolsó győzelme” – mondta Lockley. Ahelyett, hogy megölnék, a seppuku végrehajtása azt az üzenetet küldi, hogy az ember uralja a halálát. A rituálé néha egy kaishakunint, vagy egy kijelölt „másodikat” foglal magában, aki lefejezi az egyént. Egy kaisakunin, általában egy barát, levágta a seppukut végrejajtó fejét. Lockley szerint valószínüleg Mori Ranmaru, Nobunaga kísérője, akit a feudális nagyúr szeretőjének tartottak, volt a kaisakunin ebben az esetben.
  Bár nem ő volt a kaisakunin, Yasuke a templomban volt Nobunagával, amikor ura a szeppukut végrehajtotta. Nincs feljegyzés, de a hagyomány szerint Yasuke volt az, aki elvette Nobunaga fejét, hogy megmentse az ellenségtől. Ha Akechi, az ellenség kapta volna a fejet és fel tudta volna tartani, akkor a legitimitás erőteljes szimbóluma lett volna és hitelessé tette volna Akechit mint uralkodót.    A Nobunaga elleni támadás után Akechi nem kapott sok támogatást és hamarosan vereséget szenvedett a csatában. „Ennélfogva Yasuke Nobunaga fejével megszökve a japán történelmet megváltoztatónak tekinthette és megváltoztatta” – mondta Lockley.

  Közvetlenül Nobunaga halála után Yasuke csatlakozott Nobunaga örököséhez, Oda Nobututadahoz, aki megpróbálta összegyűjteni az Oda erőket a Nijō kastélyban. Yasuke a Nobututada erőkkel együtt harcolt, de végül elfogták. Amikor Jasukét bemutatták Akechinek, a hadúr állítólag azt mondta, hogy a fekete ember egy állat, és nem japán, ezért nem szabad megölni, hanem el kell vinni a kiotói keresztény templomba, a Nanbanjiba. Van azonban némi kétség ennel a változatnak a hitelességét illetően. Ezt követően további írásos információ nincs Yasukéról.

A fekete szamuráj napjainkban
  Néhány évszázad elteltével Yasuke története megjelenik a populáris kultúrában. Kurusu Yoshio szerző, 1968-ban kiadta a Kuro-suke című gyerekkönyvet a szamurájokról. Yasuke játszható karakterként is feltűnt a 2017-es Nioh videojátékban. 2019-ben pedig, Chadwick Boseman halála előtt bejelentették, hogy a színész Yasukét alakítja majd a harcos történetén alapuló filmben.
  A Yasuke iránti érdeklődés minden bizonnyal nőni fog, mivel széles körben úgy tekintenek rá, mint az első külföldire, aki harcos státuszt kapott Japánban. A fekete szamuráj története az ihletője a Netflix új animesorozatának, a Yasuke-nak is. Az animesorozat a több mint 400 évvel ezelőtt élt harcos életének egy sor más momentumára hivatkozik.
  Teljesen új megközelítést alkalmaz Yasuke történetének elmesélésében a sorozat – olyat, amely a történelmi elemeket fantasztikus összetevőkkel ötvözi. „Az animáció mindig az a médium, ahol megtehetsz olyan dolgokat, amelyeket valódi emberek nem tudnak megtenni” – mondta LeSean Thomas rendező a TIME-nak. A műsorban rengeteg óriásrobot, mágikus vadállat és természetfeletti erőket magában foglaló, túlvilági harci jelenet látható. De vannak olyan jelenetek is, amelyeket az afrikai szamurájok életével kapcsolatos események ihlettek.

  A Yasuke animesorozat az 1582 utáni tudás hiányát veszi kiindulópontnak: a Honnō-ji incidens a nyitójelenete. Ezzel a történelmi környezettel indul az előadás, majd belemerül egy újragondolt, fantasztikus történetbe a legendás fekete szamurájról.
  Van egy olyan sejtésem, hogy Yasuke filmes karrierje még csak most fog igazán beindulni..

Forrás:

Wikipedia

https://time.com/6039381/yasuke-black-samurai-true-story/

https://www.heritagedaily.com/2021/05/yasuke-the-african-samurai/138929

https://edition.cnn.com/2019/05/19/asia/black-samurai-yasuke-africa-japan-intl/index.html

https://www.thecollector.com/yasuke-legendary-black-african-samurai/